Erdőkerülő

Jöjjön a következő képes beszámoló, az időrend figyelmen kívül hagyásával, arra való tekintettel, hogy ez volt a legutóbbi túrám, íme az Egri Bükk 50 fényképei. Akad belőlük bőven, és ez a legrosszabbul sikerült közülük, afféle elrettentésképpen:

...avagy miért ne fényképezzünk futás közben.

 Ami a képek időbeli sorrendjét illeti, a fenti kép már a Török úton készült, ezt azonban megelőzte egy kép (a következő) a túra első pár kilométerét adó emelkedőn is.

Élőben azért jobban látszott a völgy is a fákon túl.

Nem kellett sokat baktatni a gyönyörű panorámáig, ahol már kénytelen voltam meg-megállni egy fénykép erejéig.

Az első kép észak-északnyugat felé a Török útról...

...aztán a második pár száz méterrel arrébb...

...és talán ez sikerült ebből a típusból a legjobban.

Itt a száraz fa lett volna érdekes,
képen persze egyáltalán nem adja vissza a látványt.

Ahogy gyalogoltam tovább, nemcsak a kilátást találtam fotóra érdemesnek...

...hanem ezt a mohával vastagon benőtt, meredek útoldalt is.

Haladtam szaporán tovább és tovább.

Negyven perc múlva ennél az erdőirtásnál
előztem meg egy kisebb csoportot.

Szép lassan elkezdett változni az erdő jellege is.  

Hol tisztább, világosabb és öregebb volt...

... hol pedig kuszább, sötétebb és fiatalabb.

A fenti lehet talán a második leggyengébb kép a napi termésből, de alighanem egy kis pára is bezavart ebben az esetben.

Ahogy elvált a 30 és 50 kilométeres túra útvonala egymástól, átváltottam a zöld sáv jelzésre és elindultam fölfelé a Bánya-hegyre.

 Igen, az ott például egy zöld sáv jelzés, csak kissé álcázva...

A zöld sáv valóban zöld sáv volt, meredeken emelkedett egy keskeny ösvény az erős bozótban, a hangulatot pedig méteres csalánok dobták föl.

És ez még viszonylag szélesnek mondható...

 A Bánya-hegy előtt egy kisebb nyeregbe juthat a túrázó, amolyan lapos katlanszerűségbe, ami nagyszerű látványt nyújt, két dimenzióban azonban sajnos közel sem olyan látványos...

Ilyen volt nyugat felé...

... és ilyen dél felé.

A katlan északi fala néhol még meredekebben emelkedett.

 Háromkőtől már a kék sávot követtem Bánkút felé.

Ez a kép még Háromkő után nem sokkal készült.

Jött a kék sávos útvonal, amin, bár akkor fogalmam sem volt, mi a fene az a töbrök, annyira megtetszettek, hogy többet is megörökítettem. 

Az első, ahol az aszfaltúttal párhuzamosan,
alig ötven méterre kanyargott kelet felé a kék sáv.

A másodikat nyíltabb területen találtam,
ekkor már észak felé gyalogoltam Bánkút irányába...

...és innen nem messze akadtam rá a harmadikra is.

Bánkúton csak tájoltam, mint a kiszántott hörcsög, a Bálványon viszont muszáj voltam előkotorni a gépet, ugyanis itt is tájfutó bóját kerestem, mint Háromkőn, így jobbnak láttam lefotózni a csúcsjelző táblát, mielőtt továbbindultam. A szűkre tervezett időkeret miatt nem másztam föl a kilátóra, pedig bizonyosan megéri... a következő látogatásomnál nem hagyom ki.

Íme, a bizonyíték

A Bálványról lefelé sem maradtam sokáig fotogén táj nélkül, bár az a sötét fenyőerdő - világos égbolt, amiért ezt a képet elkövettem, szinte egyáltalán nem látszik.

Élőben jóval látványosabb volt.

És a sárga jelzés is méltó vetélytársa tudott lenni a zöld sávnak.

Igen, az ott például egy sárga sáv jelzés,
csak kissé álcázva...  

A magasból látható panorámákon kívül talán az egész túra legszebb része következett...

... a Huta-rét.

És itt az utolsó kép, hiszen meglepő módon Istállóskőn sem találtam tájfutó bóját. (Mondjuk innen kilátást nehéz lett volna fényképezni.)

A kettes számú bizonyíték

Nem véletlen lett ez az eddigi leghosszabb poszt. Igazság szerint háromszor ennyi fényképet is készíthettem volna, de azt hiszem, ez is visszaadja valamennyire a remek túra útvonalát. Eddig 2011 legjobb túrája.

(P. S.: Érdekes dolog ez a HTML nyelv, de még nem igazán értem a logikáját. Ha egy tehetségesebb kezdő megnézné a poszt forráskódját, alighanem meghökkentő feleslegeket találna benne. Elég hosszadalmas mutatvány volt összehozni ezt a pár száz karaktert és két tucat képet.)

H2T