Erdőkerülő

2013. november 30.

Útvonal: Nagykovácsi -> Zsíros-hegy -> Solymár -> Szarkavár -> Csúcs-hegy -> Virágos-nyereg -> Gückler Károly út -> Árpád-kilátó -> Ferenc-halom -> Disznófő-forrás -> Normafa -> Széchenyi-hegy

Jobban alakultak az átszállások, mint gondoltam, nem sokkal a rajt nyitása után érkeztem a nagykovácsi buszvégállomásra. A nevezés gyorsan lepörgött és már úton is voltam.

Az első szakasz keresztülvezet Nagykovácsin, természetesen aszfalton a Zsíros-hegyig, ahol is kiderült, hogy a fényképezőgépbe nem hoztam SD-kártyát - így aztán tájkép nincs, fotó összesen kettő, ezeken kívül csak rövid írott beszámoló.

A zöld sáv és zöld barlang jelzés elágazása, közel az Ördöglyukhoz

A Disznó-fertő melletti rövid erdei szakasz után Solymár, át a településen, el a templom mellett. Néhol igen ritka a zöld sáv, de azért meg lehet találni. Ez a rész egészen a solymári vár alatti kis hídig tart, ahol ellenőrzőkódot kell felírni. A szervezők spárgára kötött tollat is mellékeltek. A vár nincs nyitva, de a belépőjegy jelképes (felnőtteknek 300 forint). Újabb hely, ahol bosszankodhatok a fényképezőgép miatt.

A németajkú lakosság kitelepítésének emlékműve a solymári templom oldalában

Kisebb emelkedő a ködös hegyoldalban, friss szántások között, az Alsó-patak-hegyen keresztül vezet Csúcs-hegy felé az út a hegyoldalban, a barázdákban befagyott tócsákkal. Valahol félúton megálltam és csaptam egy nagyobb reggelit. Eddig szép ráérősen haladtam, de itt visszaellenőrizve az eddigi tempót, gyorsítás mellett döntöttem.

A reggeli helyét sikerült a lehető legrosszabb helyen kiválasztanom, hiszen nem sokra rá jött a kapaszkodó a Csúcs-hegyi nyereg felé. Teli gyomorral nem esett annyira jól. A Gückler Károly út már ismerős szakasz, néhol jobb, másutt takart kilátás Buda házaira, ködös-felhős látképekkel. Ezen a szakaszon rengeteg a más kiránduló, terepfutók is.

Az egyetlen igazi ellenőrzőpont a Felső-Kecske-hegynél volt, a Hármashatárhegyi utat keresztezve. Három óra alatt értem el ide, úgy számoltam, hogy ez a féltáv, persze az itinert alaposabban megnézve látszott, hogy nem az. Annyi baj legyen, legalább biztosan meglesz a hat órás teljesítés.

Következik a Szépvölgyi-út keresztezése és hamarosan az Árpád-kilátóhoz érek. Innen megint (számomra) járatlan szakasz, szép látvány a Kőkapu és az Apáthy-szikláról is a kilátás. A Nagybányai úton elő kell szedni a turistatérképet is, a zöld sáv itt szűk budai lépcsőkön és utcákon kanyarog.

A nyéki romok lekerítve, a kapu leláncolva. itt nehéz lett volna jók képeket csinálni. A Budakeszi úton gyakorlatilag összefüggő kocsisor, alig lehet átjutni, majd kezdődik az utolsó emelkedő Normafa felé. Előzetesen ez tűnt a legnehezebbnek, de egyáltalán nem volt annyira rossz, mint számítottam rá. A Normafa előtti utolsó szakaszon már kicsi hófoltok is látszottak itt-ott a fűben.

Itt jöttem rá, hogy húsz perccel elszámoltam a tervezett hat órás teljesítésemet, de itt már sok értelme nem lett volna visszalassítani, így maradt a kitűzött cél öt óra negyven perc, amiből sikerült még húsz percet lerohannom.

Az itiner nem túl bonyolult, de lévén csak egyetlen jelzést kell követni, ezzel nincs is baj. Zsákbamacska nincs, ellátás a célban - minimáltúra jelleg. A terep nem nehéz, leginkább a kis utcákban kell figyelni, merre fordul a jelzés. Sok városi szakasz, így viszonylag sok az aszfalt, de akad látnivaló is bőven. Én nem futnám, de az októberben kiderült, hogy (még) nem is nekem való. Kellemes kis délelőtti séta.

A Börzsöny Vulkántúrára és a Tortúrára tervezett könnyű bakancs letesztelve, bevált. Már csak az év végi hajrá van hátra.

Táv: 26,4 kilométer (itiner szerint)
Teljes idő: 5 óra 20 perc
Bruttó sebesség: 4,95 km/óra

Állásidő: 35 perc
Nettó sebesség: 5,56 km/óra

Szintemelkedés: 945 méter
CsCs pont: 34,7 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 19943 méter
CsCs pont: 581 pont

H2T