Erdőkerülő

2014. április 20.
Útvonal: Bakonybél -> Gerence-patak völgye -> Odvaskő Hotel melletti pihenő -> Gerence-pihenő -> Molnár-kút-árok -> Bakonyi Gyilkos-tó, Hubertlak -> Hosszúberki út -> régi vasút hídpillére -> Gerence-pihenő -> Odvaskő Hotel melletti pihenő -> Odvas-kő-barlang -> Rézbükki út -> Kőris-hegy -> Százhalom -> Öreg-séd völgye -> Bakonybél

Hosszú évek után sikerült újra eljutnom egy bakonyi túrára, egyben tesztelve a nyári akciórádiuszomat (eredmény: Bakonybél még belefér).

Nem is annyira kora reggel meglehetősen kevesen neveztünk és indultunk neki a távnak, legalábbis én nem láttam túl sok túrázót. Az idő kiváló: nincs túl meleg (14-15 fok lehetett), de esni sem esik.

Medvehagyma mindenhol a fák alatt

A Gerence-patak

A Gerence-völgyben térdig ér a medvehagyma-illat (az oda- és visszaúton meg a repcetáblák adták meg az alapillatot), néhol teljes domboldalakat borít az éppen virágzó növény. A patak hangulatosan csörgedezik a völgy aljában, az ösvény a mederrel párhuzamosan fut, a gyér járműforgalmat alig hallani. Ez a szakasz szinte teljesen sík, jól lehet haladni: 4,8 kilométer 51 perc alatt. A pihenőnél gyors pecsetelés után megyek is tovább.

Továbbhaladva a kék kereszten, az út lassan emelkedni kezd és beér a bükkfák közé, szinte egész nap ez lesz a jellemző növényzet. Az idő alig melegszik valamit a felhők miatt, de kabát így sem kell. A bakonyi Gyilkos-tó (vagy a térképen Hubertlaki-tó) kisebb, mint gondoltam, a vízfelszínből fatörzsek végei meredeznek kifelé. Fél óra alatt tettem meg a három kilométert idáig.

A bakonyi Gyilkos-tó

Az útvonal átvezet a kis tó gátján, emelkedik pár métert, aztán megkerüli a tó völgyét. Egy félkör után éles jobbkanyar, még följebb vezet a csapás a Kőgunyhó-gerincre. Itt kilyukadok egy erdészeti útra, bal kéz felé két jelzés lóg az ágakon, arra fordulok. Az itiner itt egy kis hajtűkanyart rajzol a követendő útvonalba, ezt a visszafordítót sikerült elnéznem és oda lyukadtam ki a Suttonyi-árok végén a völgybe, ahol a túra útvonala rátér a piros sáv jelzésre. Szemből jöttek túrázók, de ők meg a piros sávról kavartak le és nem igazán volt pontos a helyzetük becslése sem a térképen, hiába voltak magabiztosak.

Vörös mészkőszikla a Witt-kilátó közelében

Innen már nem láttam értelmét visszamenni, a hídpillérek így kimaradtak. így aztán szemből kapaszkodtam föl a Witt-kilátóhelyig, a túra első igazi emelkedőjén. A szintemelkedés ugyanaz, lévén ugyanabból a völgyből jutok fel, csak oda és vissza is ugyanazon az útvonalon, egy erdei dózerút szerpentinjén. A kilátás már a szerpentinről is szép, lent a völgyekben zöld és barna az összefüggő lombtakaró. Keleti irányban, a Gerence völgyén túl a Kőris-hegyi radarállomás fehér gombája is látszik. Egy óra öt perc, elvileg 5,5 kilométerre, gyakorlatilag valószínűleg kevesebb az elkavarás miatt.

Kilátás a Kis-Kecskeakol-árokra

Visszaereszkedve a régi vasút ma már felismerhetetlen nyomvonalára, a piros sáv jelzést követve gyaloglok végig a völgy aljában: a levegő párás, minden növény sötétzöld, kora nyárias a hőmérséklet is. Most már rendre ellenőrzöm a térképen a helyzetem, elhagyok jobb kéz felől egy kis tavat, néhány kisebb kanyar után kiérek ismét az odvas-kői pihenőhöz. Innen a műutat keresztezve megint egy erdészeti út következik, majd éles balkanyarral kezdődik az Odvas-kői barlanghoz vezető lépcsősor, a túra második nagyobb emelkedője, ami hosszan emelkedik fölfelé, izzasztó kaptató, kicsivel a vége előtt érem el a következő ellenőrzőpontot a barlang bejáratánál. Odabent szabályosan hideg van, nem is maradok sokáig. Egy óra alatt 5,9 kilométer nem rossz tempó, még ha szinte végig lejtett is.

Az Odvaskő-barlang...

... és a barlang információs táblája.

Az emelkedőből van még egy rövid szakasz, aztán jobbra fordul az útvonal, egy gerincen végig a piros sávon, az Öreg-Szarvad-árok nyugati oldalán. A bükkösbe ugyan nem teljesen sütött be a nap, de itt volt a legmelegebb az egész túra folyamán. Kellemes kis séta. A Boroszlán-tanösvényen több helyen is keresztbedőlt fák, otthagyott ágrakások.

"A bükkösök télen is zöld cserjéje az atlantikus babérboroszlán (Daphne laureola). Erről nevezték el az igazgatóság által 1984-ben elkészített Boroszlán tanösvényt, amely a Gerence-völgyéből indul és az Odvaskő érintésével kígyózik fel a Kőris-hegy alá, a Rézbükki útig, hogy onnan visszakanyarodva 8 megállóhelyen, magyarázó táblák segítségével bemutassa a Magas-Bakony jellegzetes növény- és állatvilágát, geológiai sajátságait."

forrás: www.bfnp.hu

Balról becsatlakozik egy villanyvezeték: ez nyílegyenesen a Kőris-hegyre vezet. Az út enyhén emelkedik a műútig, ott pedig meredekre és szerpentinre vált az aszfalt, ami a radarállomás előtti parkolóig kanyarog föl, onnan pedig alig száz méterre emelkedik a fa kilátó a Bakony legmagasabb pontján. Újabb 5,5 kilométer alig több, mint egy óra alatt, a végén egész komoly szintemelkedéssel, nem rossz teljesítmény. Itt zsíros kenyér is jár az ellenőrzőponton. Eszek, fényképezek, zoknit cserélek.

Gerincút a bükkösben

A Kőris-hegyre vezető szerpentin

A kék barlang jelzés meredeken lejt (ebből az irányból nem lett volna túl kellemes felkapaszkodni), bele is kocogok a lejtőbe, jobbra elmarad mellettem az Ördög-lik, a Bakony legmagasabban nyíló barlangja. A lejtő meredek része egészen az aszfaltútig tart, de onnan is folytatódik tovább az ereszkedés.

"A kilátótól (Kbarlang) jelzésen haladva 300 m után elérjük az Ördög-lik barlangot. Ez egy ún. aknabarlang (zsomboly). 21 m mélységben 14 m hosszú és 3 m széles terem taláható. A barlangba tilos és veszélyes lemenni!"

forrás: www.turautak.com

Az Ördög-lik..

...és az információs táblája

Százhalomig széles erdészeti út vezet, itt csak egy rövid megállót tartok, fénykép, bekönyvelni a számot és megyek tovább. 1,8 kilométer húsz perc alatt. Innen már csak az utolsó szakasz van hátra.

"A 226 halom egy kisebb és nagyobb csoportban helyezkedik. A legnagyobb sírok mérete 20-30 m átmérőjű, 2-3 m magas. A kisebbeké 5-16 m átmérőjű és 1 m-nél alacsonyabb. Számtalan mítosz fűződik a helyhez, pl. elásott kincsekről és kísértő szellemekről (van aki kelta települést, mások hun népcsoportot feltételeznek). Az 1969-es régészeti ásatások szerint későbronzkori (Kr. e. 1200 k.) telep kiterjedt temetője az ún. Százhalom.
Mintegy 3500 évvel ezelőtt, az időszámításunk előtti 15. században telepedtek meg az általunk alig ismert, úgynevezett „halomsíros” kultúra népei a Bakony erdeiben. Nevüket temetkezési szokásaikról kapták, halottaik hamvait ugyanis urnákba helyezték, mellé ékszert, fegyvert, agyagedényeket tettek, fölé földből vagy kőből halmot építettek. A Bakonybél melletti Százhalom a maga 226 halomsírjával Közép-Európa legnagyobb ismert sírmezeje ebből a kultúrkörből. A legnagyobb sírok 20-30 m, a kisebbek 5-16 m átmérőjűek, magasságuk 1-3 méter. Keletkezési idejük Kr. e. 1200 körülre tehető."

forrás: www.turautak.com

Kelta halomsírok az erdőben Százhalomnál

4,6 kilométer, 45 perc alatt, továbbra is nagyrészt bükkfák között, majd ahogy közeledek Bakonybélhez, egyre kisebbek a fák és egyre sűrűbb a bozót, a végén egy jó darabon egészen összeszűkül az ösvény. Végül még egy kisebb búcsúemelkedő a falu széle előtt, aztán pár száz méter aszfalt és cél.

Erdőirtás a Márvány-völgyben

A túra útvonala könnyen járható, három nagyobb emelkedővel, amiből egyedül az odvaskőire mondanám azt, hogy futhatatlan. Az útvonalleírás lehetne kissé pontosabb vagy néhol részletesebb, a térképvázlat kiváló, elég masszívnak tűnik, hogy egy esős túrát is simán kibírjon. A célban kétféle jelvényből lehet választani, az emléklap is igényes.

Az ár-érték arány átlagos, az ezer forintos nevezési díjból kétszáz levásárolható a célban. Az ellátás is rendben van, két helyen jár müzliszelet, egy helyen pedig innivaló és zsíroskenyér, harminc kilométeres távra ennél nem kell több. A vendéglátás és a teljesítménytúra egyébként példamutató módon kapcsolódott össze a célban. Hangulatos, könnyű túra, mindenkinek bátran ajánlható.

A Barátok útján Bakonybél felé

"A Barátok útja a középkorban a porvai pálos és a béli bencés monostort kötötte össze. Az építkezéshez felhasználták a környéken található mezozoos mészköveket, ún. félmárványokat. Ennek emlékét őrzik a régi elnevezések is, vö.: Márványbánya, Márva-völgy."

forrás: www.turautak.com

Táv: 31,1 kilométer (itiner szerint)
Teljes idő: 6 óra 02 perc
Bruttó sebesség: 5,1 km/óra

Állásidő: 36 perc
Nettó sebesség: 5,7 km/óra

Szintemelkedés: 870 méter (itiner szerint)
CsCs pont: 28 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 28201 méter
CsCs pont: 785,1 pont

H2T