Erdőkerülő

Természetjárás Gyaloglás Kirándulás Teljesítménytúra

Miért?

Mert rengeteg hely van Magyarországon, amit látni érdemes!

Ajánlott kilátók

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

Ez-az

Úti- és képeskönyv helyett...

... amerre megfordultam.

Ajánlott zarándokhelyek

Címkék

2011 (10) 2012 (46) 2013 (25) 2014 (32) 2015 (2) 2016 (7) ajánló (11) Alföld (5) április (11) Árpád-kilátó (1) augusztus (4) A Budai-hegység távoli csúcsai (1) A híd túl messze van (1) Bakony (7) Bálvány (1) Barlangtól-Barlangig (1) beszámoló (52) Bika Félmaraton (1) Börzsöny (14) Börzsönyi Kék (1) Börzsöny kapuja (1) Budai-hegység (15) Budai zöld túra (1) Buda barlangjai (1) Bükk (27) Bükkalja (5) Bükkalja Gyöngyszemei (2) Bükki Kilátások (2) Ciszterci apátság romjai (1) Csergezán Pál-kilátó (1) Cserhát (2) Cserhát 40 (1) Cuha-völgy (1) Cuha 50 (1) december (8) Dél-Börzsönyi Kilátások (2) Dél-Dunántúli Kéktúra (1) Dobogó-tető (1) Dobogókő (1) Dömösi prépostság romjai (1) Eger Csillaga 20 (1) Egri Bükk (3) február (5) Fekete-hegyek (1) Felső-Homokhátság (2) Felső-Homokhátság 20 (1) felszereléslista (1) futás (2) Galga 25 (1) Gödöllői-dombság (5) gyaloglás (67) gyalogtúra (71) Három-kő (1) Hatvan (1) Horváth József emléktúra (1) január (8) jelvényszerző (5) Julianus-kilátó (1) július (4) június (9) Kaán Károly-kilátó (1) Kaptárkövek (1) Karancs-Medves 20 (1) Karancs Medves (1) Kecske-kő (1) Kerecsen 20 (1) Kerek-templom (Bakonyszentlászló) (1) Királyrét 30 (1) kirándulás (74) Kis-Hárs-hegy (1) Kitörés 60 (1) Kiútahírem (1) Klastrompuszta (1) Kőris-hegy (1) Látó-hegy (1) Lesvadászat (1) Magyarországi Forrástúrák (1) május (16) Makovecz Imre-kilátó (1) március (7) Mátra (9) Mátraalja (2) Mátrahegy túra (1) Mátra 60 (3) Millenniumi kilátó Cserépfalu (1) Nagy-Hárs-hegy (1) Nagy-Kopasz (1) Nagybörzsönyi Kétlevelű (1) Négy kolostor útja a Pilisben (1) Nik 40É (1) november (8) off (5) október (2) Őr-kő (1) ősborókás (1) összesítés (5) pálos kolostorrom (2) Pálos kolostorrom Bükkszentlélek (1) Pásztó 50 (2) Patai Mátra 50 (1) Pilis (11) Pilisszentkereszt (1) Pilisszentlélek (1) Pilis 35 (2) Piros 35 (1) Püspöki kör 50 (1) Rezső-kilátó (1) Salgóvár (1) Sorrento 21 (1) Szent István-templom (1) Szent Kereszt kolostor (1) Szent Márton templom (1) szeptember (3) Szűz Mária-plébániatemplom (1) tájkép (28) Tar-kő (1) Tarnai-pihenő (1) Téli Körös (1) Téli Mátra (1) teljesítménytúra (66) természetjárás (72) terv (12) Tisza (1) Tortúra (4) túra (74) túramozgalom (5) túrázás (53) Vajda Péter-kilátó (1) vasútállomás (1) virág (10) Visegrádi-hegység (5) Witt Lajos-kilátó (1) Címkefelhő

Kiútahírem 25

2012.04.03. 16:00 | H2T | Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló túra kirándulás április gyalogtúra túrázás 2012 teljesítménytúra gyaloglás természetjárás Kiútahírem Bükk


Bejárt útvonal: Ómassa -> Szentlélek -> Herman Ottó turistaház -> Köpűs-nyereg -> Örvény-kő -> Csikorgó -> Nyár-lyuk-hegy -> Nyár-lyuk -> Bánkút -> Bálvány -> Faktor-rét -> Huta-rét -> Nagy-mező -> Kis-mező -> Kecskeláb-rét -> Jávorkút -> Sebesvízi-tó -> Ómassa




Hogy miért Kiútahírem a túra neve? A térképvázlat hátoldalán megtalálható a magyarázat: 6 jelvényszerző túramozgalom érintendő pontjai közül válogatták ki a túra pontjait, mégpedig a következőkből:

A Bükk és a Zemplén KIlátótornyai

Északi tájaink túraÚt csomópontjai

Észak-keleti hegyeink TAvai

HÍRes bükki rétek

Észak-keleti hegyeink Emlékhelyei

Madárjárta sziklaformák 13.


Bolondok napja hidegen kezdődött, Felsőtárkány után mínusz két fok volt a minimum hőmérséklet. A hétközben tomboló szél szerencsére egy kissé alábbhagyott vasárnapra. Kicsit megcsúsztam a rajttal, háromnegyed órával később rajtoltam, mint terveztem. Ómassán a rajtban szó sem volt tolongásról, nyilván az eldugott starthely sem segítette elő a tömegek részvételét, de ezt én kifejezetten előnynek könyveltem el. A fénymásolt térképen megkapott pontok megzavartak, mivel be voltak számozva, hirtelen azt gondoltam, hogy a 25 kilométeres távon az első 15 pontot kell érinteni a megadott számsorrendben, ami egy vidám, 50 kilométeres csillagtúrának tűnt ránézésre, aztán persze a szervező hölgy pontosította, hogy tetszőleges sorrendben és útvonalon lehet gyűjtögetni a pontokat.

Hamar kiválasztottam, melyik lesz az én 15 pontom; a Turista Pantheont, a Dédes-várat, Kisvárat és a sikló végállomást már a rajtnál kizártam a távolságuk miatt, így maradt 16 pontom, amiből az Erdészeti emlékmű volt a legtávolabbi, ezért az ment a talonba.

A Jubileum-forrás

A Szentlélekre vezető út a Farkas-nyak-völgy oldalában

Ómassához közel négy pont is kínálta magát, így aztán észak felé indultam el a Farkas-nyak-völgyben a kék sáv - kék kereszt jelzésen. A sapka és a kesztyű nagyon kellett, amíg a völgy elején jártam, ahová nem sütött be a nap, még a kabáton is gondolkoztam, de aztán kiértem az árnyékból és emelkedni is kezdett az út, ezért maradt csak a pulóver. Az első fényképet a Jubileum-forrásnál sütöttem el, majd feljebb a völgybe letekintve is derekasan próbálkoztam, de itt egyik kép sem sikerült valami fényesen.

Szentlélek, a pálos kolostor falai

Hamar kiértem a szentléleki pálos kolostorromhoz, a hegytető mérete és a megmaradt falak arra utalnak, hogy meglepően kicsi lehetett fénykorában is, sajnos mostanra már nem sok maradt belőle, de a romok is sejtetik, hogy szép épület lehetett valaha.

Ezen a pár kilométeren gyorsan következtek egymás után a pontok: rátértem a piros sávra északkeleti irányba, elhaladtam a Herman Ottó turistaház mellett, majd egy rövid aszfaltút után már ott is voltam a Köpűs-nyereg magas bükkfái között, aztán a piros háromszög jelzésen az Örvény-kő sziklás, rövid emelkedőjének megmászása után kiértem a Jókai-emlékhelyre. Innen tiszta kilátás nyílt északnyugat felé, a szél mérsékelte csak a komfortérzetet. Itt találkoztam három sporttárssal, akik valószínűleg szintén a túrán vettek részt, de egyikük még maradt a kilátónál, ketten pedig Szentléleknél vettek más irányt, mint én.


Kilátás a Jókai-emlékhelyről

Négy pont kipipálva.

Visszatérve Szentlélekre három lehetőség közül választhattam:

- leereszkedem a kék sávot követve a Farkas-nyak-völgybe, egészen a sárga kereszt jelzésig, és azt követve jutok el Bánkútra;

- szintén visszamegyek a Farkas-nyak-völgybe, de még a sárga kereszt előtt, a Jubileum-forrástól induló talajúton kijutok a Nyár-lyuk-hegy előtt a műútra és a piros sávon vagy kereszten folytatom az utam (bár itt igazából a leereszkedés után azonnal vissza kellett volna kapaszkodni a kiinduló magasságra, ezért ezt az opciót szinte azonnal elvetettem);

- és amelyik változat mellett döntöttem: Szentlélekről a nyugati irányba induló piros sáv jelzésen megyek egészen Bánkútig.

Bükkfák a Köpűs-nyeregben

Megint egy rövid emelkedő következett, majd egy kevés aszfalt, de ahol a turistajelzés leágazott a műútról, ott természetesen az erdőben haladtam tovább, semmi kedvem sem volt négy kilométert kaptatni az aszfalton, ami itt nagyjából a piros sávval párhuzamosan halad nyugati irányba.

A Csikorgó sziklás-köves gerincén vezető ösvényt nem nevezhetjük kijártnak, a rengeteg hóvirágból még az ösvényre is jutott, bár azt nem tudtam eldönteni, vajon a fagy viselte-e meg őket, vagy már el is virágoztak, talán inkább az előbbi. A gerincről, a fák közül megint szép kilátás nyílt az északi irányban található kisebb csúcsokra, völgyekre. Balra, délnyugati irányból pedig már elősejlett az ágak közül a bánkúti radar gombája is.

Ösvény a Csikorgón

A Csikorgó-rétet balról hagytam el, majd elértem ahhoz az elágazáshoz, ahol a piros kereszt is elfordult észak felé, a Nyár-lyuk-hegy lábához. Itt eredeti szándékom az volt (a térkép alapján), hogy a piros sávot követve fölkaptatok a hegyre, de a piros sáv balra indulva keresztezte a műutat, amerre csak a piros körnek kellett volna vezetnie Veterántanya felé, velem szemben azonban indult a hegyre egy régi csapás, így aztán az irány alapján azt választottam és ezen jutottam föl a hegy oldalába, ahol aztán megjelent ismét a piros sáv is a csúcs mögött (attól délre, ahogy a térkép is jelöli).

Sűrű fenyőerdő a Czékus-úton

Megérkeztem a túra első fenyvesébe, ami aztán változó szélességben (50-100 méter) végighúzódik a gerincen egészen a Nyár-lyukig, azon túl pedig lombhullató erdő nő a lejtőkön. Itt teljesen egyedül róttam az ösvényeket, semmilyen jel nem emlékeztetett arra, hogy éppen egy teljesítménytúrán veszek részt: a bükkösökben csak a lépéseimtől az avar zörgése és néhány madár csicsergése adott hangot, a fenyvesekben pedig csak néha hallottam elvétve néhány károgást.

Érdekes, hogy milyen sok vadetetőt láttam ezen a gerincszakaszon, a Czékus-út mellett pedig sok kidőlt vagy kivágott fenyőfát, az előbbi azért nem valószínű, mert mind fiatal fának tűnt. Itt már láttam, milyen ravasz módon választottam ki az utam: két-három kisebb emelkedőtől eltekintve gyakorlatilag szintben jutottam ki Bánkútra.

A síháznál elkészítettem a kötelező képet a Czékus Miklós - Repei Zoltán emléktábláról, majd fölkapaszkodtam a nyeregbe, ahonnan a zöld kereszt jelzésen jobbra fordulva egy sziklás emelkedőt leküzdve érkeztem meg a Bálványra. Közvetlenül a kilátó előtt egy hatalmas fenyőfa feküdt keresztbedőlve az ösvényen. A kilátónál senki, és a bánkúti nyeregben is csak két-három embert lehetett látni. Felkapaszkodtam a toronyba, körbefényképeztem a panorámát, amennyire lehetett, előkotortam egy főtt sonkás szendvicset a húsvét tiszteletére és indultam is tovább.

Hét pont kipipálva.

Látkép a Bálványtól északnyugatra

A Bánkúttól a Huta rétig terjedő szakasz ismerős volt még tavalyról, bár itt eredetileg a sárga sáv jelzésen akartam lejutni a következő pontokra, de a jelzés a panzió és a gyakorló sípályák között eltűnt (itt mintha egy kis erdőirtás is közrejátszott volna), így aztán leereszkedtem a dózerútig, amin tavaly, az Egri Bükk 50 túrán (képek itt) Bánkútra és a Bálványra kapaszkodtam föl.

Innen a kék keresztet kezdtem követni, mégpedig azért, mert a következő pontnál, a Faktor-réten (ki adhatta ezt a nevet?) ez összefutott a sárga sávval. A Huta-rét felé vezető úton megtaláltam a tavalyról ismerős lekopott, alig látható sárga sáv jelzést is egy útmenti sziklán. Nem változott semmit.

Dózerút Hármaskút felé

Itt, a Huta-rétre vezető szakaszon már nagyobb volt a forgalom: túrázók, kirándulók és kerékpárosok is jöttek-mentek, bár az volt a legérdekesebb, hogy a túrázók mind velem szembe jöttek (bár ha azt nézzük, hogy nyolc óra után rajtolva én voltam a második induló a 25 kilométeres távon, nem is annyira meglepő, néhányan még indultak utánam, de az közel sem biztos, hogy ugyanarra, mint én). A hidegnek itt látható nyoma is volt: a dózerúton itt-ott még jéggé taposott hóval lehetett találkozni, a fenyők alatt, a naptól védett helyeken pedig még lehetett látni havat is.

A Huta-rét

Kilenc pont kipipálva.

A Huta-réttől az útvonal nem kínált túl sok választási lehetőséget: vissza Bánkútra a dózerúton, onnan pedig a délkelet felé vezető zöld kereszt jelzésen irány Nagymező. Ezen a szakaszon kaptam az első adag hódarát az égből, amit az időjárásjelentés reggel már lehetségesnek ítélt. Szerencsére nem tartott túl sokáig, ezért ekkor sem kellett elővenni a hátizsákból a kabátot. Érdekesség, hogy a fényképeken viszonylag jól látszanak az időjárás változásai, ahogy az égbolt sötétedett-világosodott, a felhőket hozta és elfújta a szél.

A Nagy-mező fokozottan védett terület, ezért meglepve láttam, hogy az egész völgy hamutól feketéllik. Nem tudom, hogy ez beletartozik-e az erdészeti karbantartásába, nem tartom valószínűnek.


A felperzselt Nagy-mező

A Nagy-mezőről visszatértem a keleti irányba vezető zöld sáv jelzésre, itt is nagyon sok hóvirágot lehetett látni az avarban. Az út festői környezetben, kisebb fenyvesek, erdőirtások és töbrökök között kanyargott, a Nagy-mezei hasadékbarlangot nem kerestem meg, mert már nem voltam benne biztos, hogy a hét órás szintidőbe belefér-e. Ahhoz képest, mekkora út állt még előttem, nem igazán álltam jól az idővel.

A Nagy-mezőről Kis-mezőre vezető út



Kusza fenyőerdő a Kis-mezőtől északra

Sűrű fenyvesben, alig kijárt ösvényeken vágtam át Kismezőig, majd onnan vissza a zöld jelzésre, ami itt a dózerúton haladt. A Kecskeláb-rétnél megint egy kisebb erdőirtásnál lyukadtam ki, fenyőket vágtak ki a Hosszú-bérc nyugati végén, majd egy kissé meg is kavarodtam az iránnyal és a dózerúton indultam tovább a kék jelzést követve kelet felé, amikor úgy ötven méter után lenéztem a rétre és megláttam egy nagyjából az én utammal párhuzamosan haladó ösvényen a sárga kereszt jelzést. Ebből vettem észre, hogy észak helyett keletre indultam.

A Kecskeláb-rét északi vége

Tizenkét pont kipipálva.

Visszamentem a kék sáv - zöld sáv jelzésig, a Nagy-Kőris oldalában vezető rövid emelkedőt megint egy kis hódara fűszerezte, de ez csak arra sarkallt, hogy minél gyorsabban kijussak Jávorkútra. Ez a szakasz rövid volt, alig másfél kilométer. Megnéztem az ősfenyvest, ami a tábla információi alapján nem is ős, a nem valami impozáns Jávor-kút helyett lefényképeztem a kis tavat (mivel ez volt a pont) és a piros sáv jelzést követve indultam tovább a Kühne Andor út és emlékhely felé.

A jávorkúti  lucfenyők közelről...



...és távolabbról.

Itt a fenyvesben vezető út kellemes volt: a sűrűn álló fák megfogták a szelet, de az ösvényre besütő nap kellemesen melegített. A földön apró, fehér jégdarabok mutatták, hogy nem sokkal előttem még itt is szitálhatott a hódara. Az emlékművet, ami a 16. számú pont lett volna, a térkép alapján az úttól nem messze gondoltam, de amikor elértem a Bolhási-zsombolyig és még mindig nem akadtam rá, visszafordultam néhány száz méterig, de hiába.

A célban tudtam meg, hogy a piros sávról omega jelzés (amit láttam is útközben) vezet balra az emlékműig, ami körülbelül száz méterre esik az ösvénytől. Rövid keresgélés után úgy döntöttem, hogy ezt a pontot kihagyom. Ha beiktattam volna egy kitérőt az Erdészeti emlékmű felé, az még a Nagy-hárs és a Vargai-Kurta-bérc között húzódó völgyön átvezető erdészeti utakon keresztül is azzal a kockázattal járt volna, hogy kicsúszom a szintidőből,  így továbbmentem az utolsó tervezett pontom, a Sebes-vízi-tó felé.

A Sebes-vízi-tó

Ez sem volt messze, a piros négyszögön hamar kijutottam a panzió mögé, majd az enyhén szennyvíz-szagú tóhoz. Nyilván nem segít sokat ebben, hogy messze van a vízszint a kiömlő magasságától, meg egyben jelzi is, hogy mennyi csapadék hullott eddig idén.

Tizennégy pont kipipálva.

Az innen pár száz méterre húzódó műútra kijutva megint három lehetőségem kínálkozott visszajutni Ómassára:

- a zöld sávon nyugat felé át a Bolháson, majd az észak felé vezető Bükki kék sávon le a célig;

- a sárga sávon az Alabástrom-hegyet keletről, majd északról kerülve le a célig;

- végül ami mellett döntöttem: a zöld sávon az Alabástrom-hegytől keletre húzódó völgyben, a Sebes-víz-patak mentén le a Garadna völgyébe, majd onnan műúton körülbelül másfél kilométer a cél.


Kör alakú rom az Alsó-sebes-víz völgyének déli részén,
szerintem valaha szénégető boksa lehetett

Az ösvény mérsékelt lejtéssel kezdődött, aztán átment annyira meredekbe, hogy futni sem lehetett rajta. Ha a Csikorgó gerincén nem volt valami kijárt a turistaút, hát itt aztán végképpen nem. Az ellenkező irányba meglehetősen izzasztó menet lehet feljutni, lefelé arra kellett a leginkább figyelnem, hogy a vastag avarban ne csússzak el és ne törjem ki a bokám a levelek alatt megbúvó köveken.


A Huba-forrás

A Huba-forrásnál és környékén megejtettem a szokásos vizes képeimet, és jól tettem, hogy nem vártam vele, mert a műúttól két-háromszáz méterre a víz először eltűnt a mederben és a völgyben harminc-negyven centiméter vastagon összegyűlt avar alatt, majd nem sokkal később valahol elszivárgott egy víznyelőben: mikor véletlenül belecsúsztam a mederbe, majdnem térdig süllyedtem a levelek közé, de víz egy csöpp sem volt már az alján.

A Sebes-víz-patak, ahol még folyik benne víz

Az utolsó húsz perc eseménytelenül telt, miután kivergődtem a műútra, besétáltam az aszfalton a célba, a Kohász-út kék keresztjét követve. Annak ellenére, hogy csak 14 pontot érintettem, a szervező elfogadta teljesítettnek a túrámat.

8 óra 10 perckor rajtoltam a lapom alapján (valójában pár perccel később, de az én hibám, nem számoltam az elején a pontok sorrendjének kiválasztásával) és 14 óra 27 perckor értem be. Figyelembe véve a mérsékelt szintemelkedést, a kevés megállót (gyakorlatilag csak fényképezni és tájékozódni álltam meg), nem valami fényes teljesítmény és a két hét múlva esedékes Mátrabérc előtt nem igazán megnyugtató.

Menetidő: 6 óra 27 perc

Távolság: 29 kilométer
(Az általam lejárt útvonal hossza térképen mérve, nyilván a statisztikában a TTT honlapon szereplő 25 kilométer és 800 méter szintemelkedést veszem majd számításba.)
Érdekes lenne látni a szervezők által ajánlott vagy legcélszerűbbnek tartott útvonalat is.

Sebesség: 4,64 km/óra

Szintemelkedés: 800 méter
CsCs pont: 32

Összesítésben:
Szintemelkedés: 1950 méter
CsCs pont: 70,3 pont

Nem egy tömegtúráról beszélhetünk, annyi biztos. A pontokon itt nincs senki, ez következik az érintés fényképes igazolásából is, így az ellátás is minimáltúra jellegű, a célban viszont a szokásos zsíroskenyér és innivaló is várja az indulókat. A túra jó néhányat érint a Bükk látogatásra érdemes pontjai közül, a túrázó szabadsága az útvonal megválasztásában pedig plusz élményt is ad a teljesítésen felül. A szintemelkedés függ a választott útvonaltól is, könnyűtől az izzasztóig bárhogyan össze lehet állítani (a szintidő korlátozásán belül). Én mindenképp ajánlom azoknak, akik kedvelik a tájékozódási jellegű túrákat.

[Frissítés: március 26-án, hétfőn égett le közel 70 hektárnyi terület a Nagymezőn és környékén, bűncselekmény gyanúja miatt vizsgálat indult.]

H2T

A bejegyzés trackback címe:

https://erdokerulo.blog.hu/api/trackback/id/tr294360907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Map