Erdőkerülő

 Útvonal: Pásztó - Muzsla - Havas - Fajzatpuszta - Káva - Disznós-kút - Világos-hegy - Mátrakeresztes - Fallóskút - Vándor- forrás - Ágasvár - Óvár - Mátrakeresztes - Hideg-kút - Nagy-rózsás - Pásztó

Könnyebbnek gondoltam, mint amilyen végül is lett... Tudom, hogy a Mátrai Csillagok 40 km-es távjáról ígértem beszámolót, de ez az élmény még frissebb és elevenebb (hiszen még a lábaimban érzem, még ha nem is annyira, mint amennyire szombat este tíz óra felé gondoltam volna).

Eredetileg egy 100+ km-s túrát terveztem erre a hétvégére, de ez rajtam kívülálló okok miatt kútba esett, így aztán a Mátra 60-at böktem ki magamnak, mint alternatívát.
A hosszú menetidő miatt közepesen pakoltam meg a zsákom, nem hagytam ki a vízálló felsőt sem (amire aztán nem volt szükség), sok kaja és csoki, kis gyümölcslevek, a rajt-cél ismerete miatt meg a törölköző és váltás ruha is bekerült, a hőségre tekintettel pedig 3,5 liter vízzel számoltam. Korán indultam, a vonathoz kifelé sétálva kerülgethettem a péntek esti buliban még mindig kitartó partiarcokat.

Nem voltunk sokan a rajtnál, a legtöbben már nekivágtak hat és fél hét között - tudom, hogy nekik volt igazuk, de én nem tudtam volna tömegközlekedéssel korábban odaérni. Érdeklődve hallottam a hátam mögül, ahogy egy előnevezést le nem adó sporttársat arról biztosít a szervező, hogy nyugodtan indulhat még a hatvanas távon is... akkor mire föl volt a nagy szigor meghirdetve a honlapon? (A 60 fős limit biztosan nem számított, ha jól vettem ki, még 91. rajtszámmal is indult valaki, a július 2-án lezárt előnevezés meg a fentiek szerint nem sokat számított.) Tekintettel a masszív szintemelkedésre, 13 óra alatt terveztem beérni, a legrosszabb eshetőség pedig úgy 13 óra 35 perc körül volt (a vonat 21:13-as indulása miatt).

7 óra 20 perckor indultam neki a hatvan kilométernek, az elején egy hosszú aszfaltos szakasszal Muzsla üdülőig. Mire kiértem Pásztóról, már erősen vert a víz, alig 25 perccel az indulás után már olyan érzésem volt, mintha valaki a hátamra loccsantott volna egy vödör vizet és arra vettem volna föl a hátizsákom.

Oda bizony föl kell menni, és ez még csak az első emelkedő lesz a nyolcból...

A muzslai emelkedőn ez úgy változott, hogy már elöl-hátul csupa víz voltam, időnként az ingem ujjából is csöpögött a verejték, az arcomról meg két-három másodpercenként. (Megjegyzés: szerintem itt a szintemelkedés 410 méter volt, nem pedig 130, amit az itiner írt.) A Somos-bérctől szép volt a kilátás nyugat felé...

Még csak háromnegyed nyolc...

A táj a Muzsla-üdülőtől délnyugatra...

...és északkeletre

Pásztó látképe keletről, a Muzsla-nyeregre vezető emelkedőről

Kezdésnek nem volt gyönge ez az emelkedő, szerencsére csak a nyeregig kellett fölkaptatni, nem a csúcsig.

Hegyoldal a Somos-bérc teteje felé

És a kilátás délnyugat felé

Odafönt pecsét, szendvics, csoki, gyümölcslé és irány lefelé, a Sóbánya-patak völgyébe. Az ilyen ereszkedő, ritkább erdőben, patakvölgyben haladó részek mindig jók szoktak lenni.

Mintha egy kicsit elmaszatolódott volna a zsebemben a lencse...

Ez a kép sem sikerült jobban a Sóbánya-patak völgyéből

Mivel későn indultam, csak négy-öt túrázóval találkoztam a nap folyamán, velük viszont többször is.
A Havas előtt még egy nem tervezett utánpótló-pont is következett, ami nem jött rosszul, hiszen a vizem felét már megittam.
Gyakorlatilag egyfolytában dőlt rólam a víz, hiába próbáltam folyamatosan pótolni, olyan érzésem volt, mintha csak átszűrném magamon. Negyed tizenegy körül száradtam meg először úgy-ahogy, de húsz perc múlva megint csuromvizes voltam. A pont személyzete még megpróbált megijeszteni, hogy a Havasra rosszabb lesz fölkaptatni, mint a Muzsla-nyeregig, de ezt nem igazán vettem be (és igazam is lett). Nem rossz az a 325 méter szintben, de könnyebbnek éreztem, mint az első emelkedőt.

Fogadjunk, hogy ma még oda is fel kell másznom...

A Havasról csak egy rövid ideig tartó ereszkedés és körülbelül másfél kilométer után elértem Fajzatpusztára, a 3. ellenőrzőpontra. A pecsétet 11 óra 40 perckor kaptam meg, és megtudtam azt is, hogy csak két induló van mögöttem. Tudtam, hogy lassan haladok, de hogy ennyire? Ekkorra aztán már tényleg dögletesen meleg volt, megint legalább egy-másfél liter vizet töltöttem után, meg leerőltettem egy sütit is. Sajnos a meleg az evést se könnyítette meg, de tudtam, hogy muszáj ennem.

Patak a Puskaporos-forrásnál. Később egy kicsit bántam, hogy nem mostam meg az arcom itt

 Csak arra a csúcsra vagyok hajlandó fölmászni, ami az utamba kerül!

Kilátás a Havasról

Vicces kis csúcskő a Havason

A Kávára vezető emelkedő (pedig "csak" 275 méter) már egyáltalán nem esett jól, és az itinerben szereplő

"szemből a Tót-hegyes és a Világos-csúcsa üdvözöl"

kitétel sem. Kicsit olyan érzésem volt, hogy minden hegyet meg kell mászni a környéken. Beértem három sporttársat, a Káváról leereszkedve pedig majdnem elkavartunk északnyugat felé, de a GPS segített. A táv első egyharmada megvolt már, meglehetősen jól bírtam és a 8 emelkedőből is letudtam már hármat.

Üdvözöl a Világos-hegy, na persze...

A dózerúton kicsit gyorsabban tudtam haladni, de sokkal jobban örültem volna egy árnyékos erdei kis ösvénynek. A Disznós-kúti pontnál (pecsét ideje 13:02, tehát 26.5 kilométer 5 óra 42 perc alatt volt meg) nem sokat szórakoztam, vízutántöltés, aztán irány a Világos-hegy.

A dózerút sziklás oldalfala

És a dózerút másik oldala

Hiába csak 260 méter, de durván meredek, így ez már egyértelműen rosszabbul esett, mint reggel a Muzsla-nyeregre vezető emelkedő. Nem is maradtam sokat odafönt, pedig nagyon szép a kilátás (nem véletlenül szerepel a turistatérképen is), de úgy voltam vele, hogy inkább majd az utolsó néhány csúcson pihengetek, elég szűkösen tartottam csak a tervezett iramot (4,6 km/óra helyett 4,64 km/ó). Az viszont nem nagyon esett jól, hogy a csúcsokon levő ellenőrzőpontok többségére (meg az anélküli csúcsokra) csak "felzavarták" a túrázókat. Kicsit jobb hangulata lett volna, ha odafönt vannak a pecsételő emberkék.

Nem, ez még messze nem a Világos-hegy csúcsa

Na de ez már igen!

És ez is!

Azt hiszem, ezen az oldalon se lett volna sokkal egyszerűbb felmászni.

Mátrakeresztesig speciális útvonal vezetett a zöld négyszögről, de kiválóan volt jelölve is, meg az előttem járók is elég egyértelműre taposták a nyomokat. Az itiner viszont érdekesen fogalmazott:

"Az utunkba kerülő elágazásnál tovább egyenesen, majd jó 60 méter után (szemből tisztás sejlik) egy bükkösben jobbra ösvényen haladunk lefelé 700 métert."

Megvolt 8 emelkedőből 4 (sőt a 3130 méter szintből 1835 méter), már túl voltam a táv felén is, itt leültem egy fatönkre és ebédeltem egyet körülbelül tíz percben.

Ezt fogalmam sincs, miért fotóztam - szerintem élőben valahogy jobban nézett ki...

Folytatása következik. (Ide kattintva olvasható.)

(Szerettem volna mindezt egy posztban megjelentetni, de valaki/valami úgy döntött, hogy ő ezt meg nem akarja. Értem én, hogy giga-megaposzt, majdnem harminc képpel, de akkor meg miért nem lehet valami szembeötlő helyen közölni a nyomorult posztolóval valami terjedelmi korlátozást?

Vagy csak túl sokat akarok?

Komolyan gondolkozom egy blogszolgáltató-váltáson.)

H2T