Erdőkerülő

Folytatás az ötödik ellenőrzőpont, a Gerendás-büfé melletti kis bekötőútról, ahol is nekivágtam a Só-hegyre vezető kaptatónak.

Ez volt talán az egész túra legnehezebb emelkedője (még ha emelkedésre a Szent-Mihály hegy előtti verte is, hosszúságra mindenféleképpen), de ezt is sikerült egyben leküzdenem. Odafönt, a 250 méteres magasságú Só-hegy gerince nekem nem tetszett túlságosan, talán holtpont is volt, nem tudom.

A gerinc nagy részén ritka, fiatal erdő, néhol irtások, egyenes nyiladékok délnyugat felé. Vadászles jobbról, balról, mindenfelől. Jobb kézre szép kilátás a völgyben fekvő házakra (János-hegy, Irtási-szőlők), de ott is csak az örökzöldek zöldellenek még. Azért itt is elsütöttem néhány képet, mint utólag kiderült, a fele életlen.

Egy a sok magasles közül

Erdő a Só-hegy gerincén

Kicsit megkönnyebbülve értem ki a műútra. Nem is tudom, előfordult-e már túrán ilyen velem. Ennek a jó érzésnek megörülve nem is keveregtem a műútról jobbra-balra a turistajelzést követve, hanem végigballagtam az aszfalt mellett. Szerintem ennyi még belefért - pár száz méterről lehetett szó összesen.

A bokrok közül, balról érkeztem

Aszfaltút a Börzsönyben

A költői nevű Szent-Gál-földről (ott baktatva nekem egy nagy nyílt mezőnek tűnt) a távolban jól látszanak a Magas-Börzsöny csúcsai, csakúgy, mint majd később fognak a Békás-rétről.

A kilátás Szent-Gál-földről északnyugati irányba

A Rózsa-kunyhóig már szalagozva vezet a túraútvonal a műúton. (A kunyhó szerepel egyébként a túra kitűzőjén is). Itt már tudtam, hogy Kóspallagot nem nagyon kell megközelítenem, megvolt a túra kétharmada, úgy számoltam, hogy el fogom érni ugyanazt a 16:01-es vonatot, mint amivel egy órával korábbi indulással számoltam. A húsz kilométer örömére vízutántöltés, zsíroskenyér, kis láblógatás a padon és csoki saját készletből.Képet nem csináltam, mert pont, pontőr és túrázó nélküli verziót szerettem volna.

Miközben eszem, megpróbálom megfejteni, miért volt olyan népszerű ez a hely, de azon kívül, hogy viszonylag közel van a lakott településekhez, nem nagyon találok. Nyilván akkor még más volt, de most engem zavarna a kétpercenként elhaladó kocsik zaja a műútról, ha elvonulni-vadászgatni jönnék ki ide. A másik érdekes kérdés, ami fölvetődik bennem, látva, hogy ötven méteren belül három madáretetőt akasztottak a fákra (és nem csak ezt a hármat láttam a túra során), hogy vajon eddig hogy éltek túl szerencsétlen madarak a kegyetlen erdőben ennyi gondoskodás nélkül?

Innen megint szalagozáson indultam tovább, ami visszavezetett a zöld sávra, majd hamarosan elvált a 30 és 40 kilométeres résztáv - ők jobbra, én balra. Az erdőfelújításról szóló informatív táblán elolvastam, hogyan állítják helyre az erdő természetes állapotát eltérő korú és méretű fákkal. Ha nem kerítették volna körbe a Szép-erdőt, itt is megérte volna fényképezni, de a próbálkozásom nem járt sikerrel. A piros kereszten erdőirtás nyomait kellett kerülgetni: a turistaösvény tele keresztbedőlt fákkal.

Hamar kiértem a horgásztóhoz, bár ahogy megközelítettem, nem tűnt reálisnak, hogy a fák mögül fényképezhetően fog látszani, mégis a kapu mellől a túra egyik legjobb fényképét sikerült itt elkattintanom.

A Toronyalja-horgásztó

A Pusztatoronyra (avagy Bibervár) vezető emelkedő rövid, miközben fölfelé baktattam, azon gondolkoztam, mennyire képes az idő és a természet eltakarítani az ember keze nyomát. Pecsételés után megint azonnal indultam is tovább - itt nem volt miért sokáig elidőzni.

Ez volt az egyedüli környék a túrán, ahol jelentősebb mennyiségű víz látszott, nemcsak a tóban (ott még jó, hogy van), hanem a tocsogósabb-zsombékosabb részeken is, a Torony-forrás körül meg a műút túloldalán is. A túra útvonala egyébként meglehetősen kevés forrás és patak mellett vezetett el, vízrajzi szempontból a Toronyalja-horgásztó és a Törökmező előtti halastó környéke volt a legérdekesebb. Ezeket a helyeket a turistatérkép is nádas-mocsaras területként jelzi.

A Békás-réten átvágva tájoltam egy keveset: a térképen jelölt szép kilátás a Magas-Börzsönyre igaz, de ha jól gondolom, a Fekete-hegy magasodik jobbra mögöttem, ha azon a hegytetőn van egy csupaszabb rész, onnan még szebb lehet. Itt megint egy kisebb emelkedő következett a kék sávig, a dombgerincre, majd enyhe lejtő az itiner szerint egy akácosban, ami nekem nem annak tűnt, de ez részletkérdés.

A nagyobb halastó

A halastónál fényképezek néhányat és jön egy viszonylag meredekebb, de rövid emelkedő, a túra során az utolsó a Törökmezői turistaházig, ahol a túra utolsó ellenőrzőpontja van a cél előtt. Az emelkedőt lendületesen küzdöm le, de azért nem egy Kékes vagy Muzsla, nem kell elbízni magam.

Itt nem néztem meg a turistatérképet, csak az itiner alapján haladtam, így csak utólag vettem észre, hogy a zöld kör jelzésen minimális kitérővel lehetett volna innen megközelíteni a Fehér-forrás-csoportot - majd legközelebb. Bár a vízhozam nem lehetett éppen jelentős, ha az emelkedő melletti vízmosás is száraz volt.

A névtelen domb a Vizes-ároktól északra

A ponton gyors pecsételés és alma, aztán tovább: innen nem volt több hátra öt kilométernél. A Czerovszki-kő is kimaradt, de azon a környéken megint csak erdőirtáson kellett áthaladni. A Vizes-árok előtti tanösvényből egyetlen táblát találtam meg, az nem rossz, szeretem az ilyen kiírásokat, ha nem csak általános szöveget tartalmaznak.

Kép a nem annyira Vizes-árokról

A Vizes-árokban egy csöpp víz sincs, a meder szárazon kanyarog az út mellett végig. Az egész túra során itt haladtam a leginkább egyedül, csak három futó előzött meg, de úgy általában is igaz volt, hogy a túrázók sűrűsége folyamatosan csökkent, ahogy haladtam előre, az egy főre eső kulturáltság viszont folyamatosan növekedett. Az árokban is fényképeztem néhányat és viszonylag hamar ki is értem Zebegény határába.

Erdő a Vizes-árokban

Innen már csak pár száz méter a falu

Az utolsó másfél kilométer aszfalt, de ennyi belefér, főleg, hogy Zebegény hangulatos kis település, van mit elnézegetni. Indultam 09:08-kor, beérkeztem 15:18-kor.

Táv: 29,6 km (GPS szerint)
Teljes menetidő: 6 óra 10 perc
Bruttó sebesség: 4,8 km/ó
Menetidő: 5 óra 27 perc
Állásidő: 43 perc
Nettó sebesség: 5,43 km/ó
Szintemelkedés: 1150 m
(TTT honlap szerint, az igazolófüzet szerint 1426 m, de vegyük számításba a rosszabb verziót)
CsCs pont: 38,3 pont

(A szintemelkedés és a CsCs pont egyelőre ugyanennyi összesítésben is, mert elküldtem a folyamodásomat a Csúcsok Csúcsa bronz fokozatára méterszámítás alapján, a feldolgozási idő egy hónap - várom az eredményt és addig gyűjtögetem a métereket vagy pontokat az ezüst fokozatra.)


Túraszervezés

Az útvonal kijelölése 5/5, hibátlan, az ösvények jól jelöltek és ezt (számomra már túl)biztosítja a sok szalagos megerősítés.

Tipikus: tíz méteren belül négy jelzés, plusz egy szalag

Egyértelműen látszik a szervezők befektetett energiája. Az ellátásra sem lehet panasz, annak ellenére, hogy rendkívül okos módon otthon hagytam a szendvicseimet, könnyen megvoltam abból, amit a pontokon kaptam (nápolyi, pogácsa, alma, zsíros/lekváros kenyér, vízutántöltés több helyen). A célban választható sajtos/tejfölös/mákos/lekváros tészta vagy ezek kombinációja, ötletes módon oldva meg a választék és gazdaságosság kérdését.

Az ellenőrzőpontok sűrűn következtek, körülbelül mindegyik egy órán belül és mindenhol pontőrökkel, nem csak lyukasztóval. Az itinerben szerepelt minden, aminek szerepelnie kellett, bár az író többször átfordult lírai jellegűbe, de ezt fölfoghatjuk úgy is, hogy legalább nem száraz, technikai jellegű a nyelvezet. Azt mondjuk nem értem, hogy miért került bele az utolsó mondatba ez a rész:

"a Kós Károly tervezte templomot mellőzve"

Én speciel nem mellőztem, még le is fényképeztem. Szép épület.

Azért nem gondolom, hogy véletlen elírásról lenne szó, mert még korábban előfordult az útvonalleírásban a

"jobb kézről mellőzzük a Király-kutat"

szókapcsolat.

Néhány dolog akadt, ami rossz szájízt hagyott bennem, bár erről nem a túra és nem is a szervezők tehetnek.

A második és hatodik kilométer közt többször kerülgettem két túrázót, akik közül az egyik talán valami kommentátor-jelölt lehetett, mindenesetre folyamatosan mesélte különböző kalandjait az ungvári Lajossal, és ez úgy tíz perc után már borzalmasan idegesítő volt.

A szokásos "mi egymás mellett sétálgatunk az erdőben és nem zavar, hogy a gyorsabban haladók nem férnek el mellettünk" hozzáállás többször megismétlődött, és ezt ugyanarra a nemtörődömségre és a másik figyelmen kívül hagyására vezetem vissza, mint ami a zebegényi templomnál történt, közvetlenül a cél előtt. Ugyanis megálltam lefényképezni a templom bejárati oldalát, a hátam mögül pedig ketten érkeztek (egyikük sem túrázó), de abszolút nem érdekelte őket, hogy én mivel próbálkozok, lassítás és egyáltalán bármiféle reakció nélkül nyugodtan besétáltak elém.

Összességében: a Dél-Börzsöny barátságos a túrázókkal. Nincsenek hosszú, meredek emelkedők, de gyönyörű panorámákat láthatunk az ormokon és a kilátókon, amik egyre-másra követik egymást a Dél-Börzsönyi Kilátások túra jól megválasztott útvonalán. A harminc kilométeres táv nagy része futható is. A sok induló nyilván nem véletlen, közrejátszik a jó megközelítés és a sok választási lehetőség a távok között. A szervezés rendben volt, a szolgáltatások megérték az ezer forintos nevezési díjat.

Végül pedig három kép Zebegény településről:

Zebegényi látkép

A templom

Patak a falu központjában

H2T