Erdőkerülő

2012. december 16.

Útvonal: Dömösi prépostság romjai -> Szakó-nyereg -> Hofmann kunyhó -> Pilisszentléleki pálos kolostor romjai -> Pilisszentlélek -> Pilis-nyereg -> Klastrompusztai kolostorrom -> Simon-halála -> Vaskapu-völgy -> Pilisszentkereszti kolostorrom -> Pilisszentkereszt -> Hosszú-hegy -> Dobogókő

 

Határozottan kellemesebb időben vágtam neki ennek a túrának, mint a Forrástúrák pilisi változatának az előző hétvégén. Ködös-borongós, szélcsendes decemberi reggel volt, sáros menetnek ígérkezett.

Számomra szokatlan módon a szervező már a nevezésnél kiosztotta az okleveleket és a kitűzőket, ezzel viszont becsületbeli üggyé vált a teljesítés.

A dömösi prépostság romjai

A dömösi prépostság épületének maradványait még a nevezés és indulás előtt megnéztem, körbefényképeztem, előre csökkentve az állásidőt körülbelül egy negyedórával. Persze a köd miatt nem igazán sikerültek a távolabbi felvételek. Az altemplomba vezető lépcső sajnos omlásveszély miatt le van zárva. (Télen sajnos egyébként sem látogatható.)

A Vörös-hegyi-árok úgy fél tíz körül

A túra azonnal egy hosszabb emelkedővel kezdődött, egészen a Szakó-nyeregig. Fölfelé haladva fokozatosan visszatért a hó a turistaútra, még ha egy kicsit meglottyadt állapotban is, a köd pedig lassan ritkult, majd valahol a kaptató közepén el is tűnt. A piros sáv jelzésen délnek haladva sikerült beiktatnom egy felesleges mászást a Prépost-hegy oldalába, ha jobban figyeltem volna a térképre, azonnal feltűnik, hogy az út a Vörös-hegyi-árokból jobbra fog kiválni (a Károly-hídon keresztül), nem pedig jobbra. A Téry-út felső harmadáról, egy erdőirtásról remek panoráma nyílt a köddel borított Dunakanyarra, a fehérségből kiemelkedő zöld csúcsokkal.

Verőfény a Téry-úton

Patakmeder a Hofmann-kunyhó mellett

A Szakó-nyeregnél ettem meg az első szendvicsemet, egy minifasírttal megfejelve, majd ugyanazon az útvonalon haladtam egészen a Hofmann-kunyhóig, mint egy hete. Az erdészeti utak találkozásánál próbáltam egy kicsit kispistázni, sok értelme nem volt. Újabb szép kilátás nyílt a völgyben ülő ködre, majd következett a jelkavalkád az Égett-hársnál, lejtő lefelé, a cserjék között kanyarogva és rövidesen megérkeztem a második ponthoz, a pilisszentléleki pálos kolostor romjaihoz.

Pálos kolostor romja, Pilisszentlélek

Valamelyik túrámról már nagyon ismerős volt ez a környék is, főleg miután végeztem a fényképezéssel, zsákrendezgetéssel, meg egy répával és leereszkedtem a faluba, vissza a ködbe. Ez az egész túrára jellemző volt: hegyre föl, köd elmarad, völgybe le, köd visszatér.

Pilisszentlélekről kifelé (a második), combosabb emelkedő következett, a kabátom is gőzölgött, meg a zsákom hátrésze is, mikor levettem, ahogy fölértem a Pilis-nyeregbe, ami nappal egészen más képet festett, mint a Nik 40 éjszakáján.

A második világháború áldozatainak emlékműve, Pilis-nyereg

A Szénás-úton lefelé egy nagyon rövid ideig még a kocogás gondolatával is eljátszottam, amiről gyorsan letettem, mert pár tíz lépés után sikerült elcsúsznom a sárgás iszapon, ami az ösvényt borította. Szinte kora tavaszi hangulata volt a nedves, barna avarnak, a szürke szikláknak és a zöld mohafoltoknak. Megfontoltan, de egész jó tempóval értem le Klastrompusztára, ahol most jártam életemben először. Itt is köd ülte meg a völgyet.

A Szent Kereszt kolostor romja, Klastrompuszta

Bő húsz percet tölthettem el fényképezéssel, evéssel-ivással. Továbbindulva a sárga sáv jelzésen nem vártam meg, hogy elérjek a piros sáv keresztezéséig, egy alkalmas irányba haladó erdészeti úton letértem bal kéz felé és nem is kellett csalódnom, hamarosan elértem a piros négyszög jelzést, majd rátérve a piros sávra (egyben a Vörös útra is), folytattam a kapaszkodást fölfelé, a Csévi-szirtek alatt. Itt szitálni kezdett az eső is, de szerencsére nem eredt el, igazán nem hiányzott a komfortérzetemnek egy elázás.

Erdei kereszt Klastrompusztától délre

Vadászles a Csévi-szirtek alatt

"A [piliscsévi] templomból induló P jelzésű turistaút vezet a meredek Csévi-szirtekhez, amelyek tulajdonképpen a Pilis-tető nyugati, meredek sziklakibukkanásai. A szirtek oldalában levő több barlang is nyílik: a Lány-barlang és a Legény-barlang járatainak a hossza a több száz métert is eléri."

Dr. Czellár Katalin: Dunakanyar és környéke
Frigoria Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003
82. oldal

"A Pilis nyugati lejtőjén Klastrompuszta felett egymástól 50 m-re nyílik a Legény- és a Leány-barlang. A legújabb geomorfológiai feldolgozások Leél-Össy Sándor nevéhez fűződnek. Az ágas-bogas labirintus szűk folyosókból és nagy termekből áll."

Földrajzi album, Magyarország
Móra Könyvkiadó, 1994
27. oldal

A térképre nézve is egyértelmű volt, hogy ez lesz a legkeményebb emelkedő a túrán, egyrészt föl a Klastrom-szirtek és a Csévi-szirtek között átvezető "hágóig", onnan pedig még följebb, a szintvonalakra merőlegesen a a Simon-haláláig. A csúszós sziklák között fölfelé araszolva azon gondolkoztam, hogy ezt a túrát már csak a Pilis-tetővel, a Nagy-Kevéllyel és Lajos-forrással kellene bővíteni ahhoz, hogy egy igazán gyilkos útvonalat rakjon össze egy elvetemült szervező...

Útban felfelé a "hágóhoz"

Sziklás emelkedő a Simon-halála felé

Érthető módon így nem kerültem meg a zöld sávon a Pilist, mint ahogy fontolgattam még a túra előtt egy nappal, hanem a piros kereszt jelzésen, a Vaskapu-völgyön keresztül visszatértem a zöld sáv - sárga kereszt kombinációra, amin szintén elhaladtam egy hete, a Kétbükkfa-nyereg felől érkezve. Itt még mindenhol állt a hó, az erdőben és a műúton egyaránt, Pilisszentkereszt felé ereszkedve pedig egyre sűrűsödött a köd is. Ahonnan kilencedikén még kiválóan látszottak a falu házai, most csak száz-kétszáz méterig lehetett ellátni.

A Vaskapu-völgy

Erdei pihenő a Téry-út déli végén

Ezen a részen külön sikerélményem is volt, hiszen feltártam az anomáliát, ami miatt kavarogtam egy kissé a forrástúrán. A zöld sáv jelzés ugyanis a térképpel ellentétben mindkét oldalról, mintegy körbekerüli a focipályát. Ezt fölfedezve nyílegyenesen jutottam el a Klastrom-kútig és a ciszterci apátság romjaihoz. Itt nem álltam meg, hiszen a koordinátalevétel és a fényképkészítés már megtörtént egy hete.

Világháborús áldozatok emléktáblája
a pilisszentkereszti templom falán

Az itt megspórolt időt Pilisszentkereszten hagytam a templomnál, majd belevágtam a túra utolsó pár kilométerébe és egyben utolsó emelkedőjébe is. Ezt is az egy héttel ezelőtti túrához viszonyítottam: ugyanúgy Dobogókőre kellett feljutni, mint akkor, de ezúttal nem számíthattam egy pár kilométeres szintbeni gyaloglásra ahhoz, hogy kifújjam magam. Célul azt tűztem ki magam elé, hogy egy menetben, megállás nélkül fölérjek a túra végpontjába.

Ez végül sikerült is, és még kissé meg is lepődtem, hogy a műút keresztezése után már csak mérsékelt emelkedővel kellett megküzdenem (úgy számoltam, hogy addig csak a szintkülönbség felét hagyom magam mögött, ehhez képest a Hosszú-hegy és az utolsó pár száz méter már gyerekjátéknak tűnt). Percre pontosan hat órás idővel érkeztem meg az Eötvös Loránd turistaházhoz.

A buszok hétvégente óránként indulnak Pomázra Dobogókőről, így még a logisztikával is szerencsém volt, hamar elindulhattam hazafelé.

Magyar lobogó Dobogókőn

Táv (itiner szerint): 24,1 kilométer
Táv (GPS szerint): 26.2 kilométer

Menetidő: 6 óra
Bruttó sebesség: 4,36 km/óra

Állásidő: 28 perc
(Nagy valószínűséggel ez csak azért olyan kevés, mert a romokat is zsákkal a hátamon fényképeztem és jártam körbe, a GPS pedig ezt a nagyon lassú mozgást sem az állásidőbe számolta...)
Nettó sebesség: 4,73 km/óra

Szintemelkedés: 1434 méter
CsCs pont: 59,5 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 10955 méter
CsCs pont: 344,7 pont

Forradalmak és háborúk emlékműve, Pilisszentkereszt

Jó kis túra volt, érdemes fölkeresni a négy kolostor maradványait. A szervezéssel (pontosabban a túra alatti szolgáltatásokkal) kapcsolatban sokat nem lehet hozzátenni, de nem vesz az induló zsákbamacskát, puritán túrának is hirdeti a szervező.

Az itinerben részletes a pontok leírása, a jelzések stimmelnek, elvadult úttal, hiányzó jelekkel sehol sem kellett szembesülnöm. A kultúrtörténeti emlékeken kívül a szintemelkedés is kihívást jelent, érdemes egyszer lejárni ezt az útvonalat.

Az apátságot alapító III. Béla szobra Pilisszentkereszten

(Sikerült két túra alatt annyi mindent bejárnom, hogy két kilátó- és négy zarándokhely-poszt vár elkészítésre...)

H2T