Erdőkerülő

Utózöngék:

Úgy tűnik, egy kissé komolyabb volt a dolog, mint ahogy még szombaton gondoltam, de még így sem veszélyes. Januárban 30 kilométer után "általános lábfáradtsággal" tovább kínlódtam, mint most 50 kilométer után.
A térdem viszont még mindig érzem, talán a belső térdszalagom erőltethettem meg, illetve a bal combhajlító izom is jelez néha.

Hétfőn egy laza futás kocogással (4 - 4,2 km) próbáltam kilazítani az izmokat és átmozgatni az ízületeket, mondjuk úgy: mérsékelt sikerrel. A tempó nyugdíjasra sikerült és a lábaim is tiltakoztak, hogy ez nem feltétlenül a legjobb ötlet.

Kedden már nem kocogtam, inkább úsztam helyette 1300 métert - a mellúszás lábtempójánál néha belenyilallt a fájdalom a bal térdembe, de összességében jót tett az a negyven perc a vízben. Valószínűleg okosabb lett volna ezt hétfőre tenni.

Szerdán megint megpróbálkoztam a futással, 1,5 kilométer erejéig, de az ízületek még mindig jeleztek, nem is erőltettem tovább.

 Ma már semmi izomfáradtság probléma sem adódott: közepes tempóban lefutottam 4 kilométert, aztán megpróbálkoztam az ergométeres evezéssel is. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a térdem egyáltalán nem terheli a hátrakocsizás, gond nélkül lehúztam hatos fokozaton 3 kilométert 13:20 alatt, utána pedig tízes fokozaton 5x500 métert, mindegyiket két percen belül. (Na jó, itt néha még éreztem a térdem, de fájdalom egyáltalán nem jelentkezett.)

Szóval alighanem négy nap kellett a túra kiheveréséhez: a pihenéssel töltött vasárnap és a mérsékelt lábterhelésű hétfő - kedd - szerda. Persze a héten még intervall sprintedzés nem tervezett, de már terhelhető mindenem.

Go back and train!

H2T