Következzen akkor a minimális sikerű I. rész folytatása, vagyis inkább a befejezése. A  végén kiderül még az is, miért kellett kétfelé szedni ezt a szerencsétlen posztot.

Tehát akkor az I. részből a szerző elmélkedése után nem maradt más hátra, mint felvázolni az eredeti tervet:

Majd következzen az aktualizált változat:

Hogy aztán ebből a végén mi fog megvalósulni, az még a jövő zenéje, garanciát semmire sem tudok vállalni. Annyit ígérhetek, amit sikerül teljesíteni, arról érkezni fog a beszámoló is.

A blog alapvető témájával kapcsolatban ennyi lett volna a mondanivalóm.

És akkor minden érdeklődőnek illetve esetleg errefelé tévedő felelősnek címezve:

Mi a búbánatos hóvirágért kellett ezt kétfelé szednem?

1. Meglehetősen idegesítő és kellemetlen szokása a blogmotornak, hogy kb. 200 karakter után a jobb sorsot áhító posztolót a társadalomra veszélyes grafomán elemnek minősíti és mindent elkövet annak érdekében, hogy a posztot kettő darab tőmondatra korlátozza.

2. Mindez eddig abban nyilvánult meg, hogy négy kísérletemből (amiből aztán láthatóan öt lett) egyik sem volt zökkenőmentes. A kurzor elhelyezkedésével még megbirkózom (kb. öt mondat után már tippelni kell, melyik betű előtt áll valójában, mert persze a vizuális elhelyezkedése ezzel köszönőviszonyban sincs). A mentegetés vagy sikerül, vagy nem - inkább igen szerencsére, különben aligha püfölném itt a billentyűket. A blogmotornak nem tetsző mondatok, bekezdések azonban előszeretettel vesznek bele a kibertér feneketlen mélységeibe, miközben a poszttal kínlódó balf@sz vérnyomása egyenletesen emelkedik.

-->