Erdőkerülő

Nem utálom én a magyar tömegközlekedést, és minden ellenkező látszat dacára ennek a blognak nem is feladata vagy szándéka az állandó fikázás ezen a téren, de úgy gondolom, a Mátrai Csillagok 40 túra rajtjának megközelítése apropóján erről is megosztom néhány fölösleges gondolatom.

A hosszú hétvége miatt reális opció volt személygépjárművel eljutnom Gyöngyösre, a rajt és cél helyszínére. Azért nem kapkodtam el a dolgot és pontosítottam, hogyan nézne ki mindez tömegközlekedéssel és hogyan autóval. Bokszkifejezéssel élve döntő fölénnyel ért véget a meccs már az első menetben, (a végkimenetelre számítottam, de ekkora különbségre azért mégsem).

Az érthető, hogy tömegközlekedéssel 300 kilométerre jön ki egy nagyjából közúton oda-vissza 220 kilométeres út. Ebből és az átszállásokból következően pedig az is tolerálható, hogy mindez hosszabb ideig is tart (Volán - BKV - MÁV - túra - MÁV - BKV - Volán sorrendben).

Az viszont, hogy mindezt teljes árú jeggyel számolva az útiköltség másfélszerese az üzemanyagköltségnek, már némiképp nehezebben (még akkor is, ha az utazásra használt jármű kimondottan alacsony fogyasztású, ennyi "csalás" van a dologban).

Érthetetlen az elvárás, hogy környezettudatosan a buszt és a vasutat válassza az ember, ha minden előny a személygépkocsi mellett szól: lényegesen olcsóbb; kényelmesebb mind a személy-, mind a hátizsák utaztatása szempontjából; háztól házig visz; átszállás nélküli és nincs menetrendhez kötve.

550(!) forintos gázolajár kellene ahhoz, hogy kiegyenlítődjenek a költségek. Itt azonban az ember eszén átvillanhat az is, hogy az állam évente nem kevés milliárdot lapátol a tömegközlekedési cégekbe a veszteségek kinullázására - vajon mennyibe kellene kerülnie egy-egy jegynek ahhoz, hogy nullszaldósra ki lehessen hozni az utaztatást? Ha az utasszám miatt van ez így, hamar eljuthatunk a farkába harapó kígyóhoz: drága a jegy a kevés utas miatt, de amíg ez így van, nem fogja megérni az autósnak, hogy átváltson tömegközlekedésre.

(Zárójeles és egyben messzire vezető kérdés, hogy a veszteségek vajon eleve kódolva vannak-e a tömegközlekedés rendszerébe és így az államnak alapvető kötelessége-e fenntartani ennek ellenére a rendszert. Nem mondom, hogy ördögtől való ez a megoldás, csak ezt így nemigen hangoztatják, a környezettudatosságot és közlekedésoptimalizálást annál inkább, ennek viszont a jegyár vs. üzemanyagár kérdés már a kiindulópontnál erősen keresztbe tesz.)

Úgy tűnik, jelenleg Magyarországon a teljes árú tömegközlekedést csak az egyszerre gazdag és ráérős emberek engedhetik meg maguknak, de ők valószínűleg ritkán vonatoznak csak úgy passzióból, hacsak nem a Greenpeace frontemberei. Az megint más kérdés, hogy akik meg rákényszerülnek erre saját gépkocsi híján, nekik valószínűleg épp azért muszáj, mert nem engedhetik ezt maguknak a gépjármű fenntartását.

Ezek szerint a túrázás a tehetősek hobbija (sportja), kinek hogy tetszik.

Valami alapvető hiba van a közlekedési rendszerben. Vagy fantasztikusan olcsó Magyarországon az üzemanyag, amire a kőolajmezők hiányában és a környező országokban aktuális benzin- és gázolajárakat nézve nem fogadnék túl nagy összegben, vagy a teljes árú tömegközlekedés irreálisan drága.

Egy pozitívum azért eszembe jutott: a vonaton hazafelé tudtam volna aludni. Vezetés közben ez kimondottan ellenjavallott.

H2T