Erdőkerülő

2013. október 20.

Útvonal: Dabas, motel -> Dabas, szőlők -> Vízitündér-tó -> Hernádi vadászház -> Pusztavacs, Ország Közepe Jeltorony

Nem volt valami okos dolog így bekezdeni... A táv és a szintemelkedés teljesen rendben lett volna egy nagyobb kihagyás után a visszarázódásba, de sikerült megnehezítenem magamnak és örülhetek, ha a jövő heti terveket nem intéztem el ezzel.

Mivel gyakorlatilag a távon nem kellett szintemelkedéssel számolni, a két ellenőrzőpont pedig gyakorlatilag harmadolta a rövidebb távot, futva indultam neki a 20 kilométeres változatnak. Kellemes, napos, száraz, ideális októberi kirándulóidőben rajtoltam. Családias jellegű volt a rendezvény, körülbelül százan indulhattunk összesen.

Az első szakaszon nem is volt semmi gond (csak a reggelim fordult meg néhányszor a gyomromban), előbb szántóföldek között vezetett az út, majd egy rövid aszfaltos szakasz (keresztül Dabasiszőlőkön) és kisebb, telepített akácosok között már meg is érkeztem az első ponthoz, a Vízitündér horgásztóhoz. 33 perces idő majdnem hét kilométeren talán még egy kicsit erősnek is tűnt, rövid (12 perces) nyújtás után indultam tovább.

A második szakaszon már jellegzetesen alföldi erdőfoltok mellett vezetett a homokos talajút tovább, akácok, nyárfák, néhány gyümölcsös és fenyves mellett. Itt már nehézkesebben ment a futás, egy 200 lépéses szakaszba bele is gyalogoltam, de aztán kocogtam tovább, azt a tempót tartva, amit megfelelőnek gondoltam a hátralevő távra. Itt érkezett el a túra legkomolyabb emelkedője, amit az autópálya fölött átvezető felüljáró képviselt. Egyúttal ez volt a második (és egyben utolsó) nagyobb aszfaltos szakasz is. 40 perc alatt teljesítettem ezt a szintén 7 kilométeresre saccolt etapot, ami már inkább a túra elején megcélzott ütemre hasonlított. A vadászháznál teával frissítettem és egy újabb pihenőt engedélyeztem magamnak (ismét 12 perc).

Az utolsó szakasz nagyon nyögvenyelős volt, a combhajlítóm és a vádlim kezdett beállni és a jobb lábamban jelentkező szúró fájdalom sem jelzett jót - gyalogtúrán ilyen tünetekre legalább 30-40 kilométer megtétele után szoktak jelentkezni. Ez a szakasz gyakorlatilag négy hosszabb egyenesből és derékszögű kanyarokból állt össze, a terep maradt sík, az út pedig talajút. Ezen a terepen nem is érdemes nyáron túrát szervezni, erősen nyeltük volna a port és nem az árnyékos részek lettek volna többségben. Ezúttal azonban a homok épp annyira volt nedves, hogy kényelmes legyen. 43 perc alatt sikerült leküzdenem az utolsó 7 kilométeres etapot, de igencsak küzdelmesen.

Az Ország Közepe Jeltornyot turisztikai szempontból valamivel felkapottabbnak gondoltam (bár semmilyen okom nem volt rá), ehhez képest annyit tudnék elmondani róla: "az M5 autópályától keletre, elhanyagolt, szűk erdei úton kanyarogva, a laktanyán és az erdészeten is túl".

A túra vonalvezetése futóknak ideális. A szervezésre nem lehet rossz szót szólni. Én személyesen még nem találkoztam ingyenes nevezéssel teljesítménytúrán, ehhez képest a célbaérkezőket a rajthoz szállító ingyenbusz mindent visz, a szalagozás teljesen rendben volt, a frissítőpontok kínálata pedig minden igényt kielégítő volt (tea, alma, zsíroskenyér finn házikenyérrel). Az egyetlen jobbító javaslatom a Google Earth műholdkép világosítása lenne nyomtatás előtt.

A túra tanulsága számomra, hogy a terepfutás egy másik sportág, amihez ekkora felkészültség nem elég (az eddigi egyetlen félmaratonomat is jobb idővel sikerült teljesítenem, bár az nem mostanában volt). De semmi baj, jövőre jobb időt fogok futni!

Táv: 22,4 km
Teljes idő: 2 óra 20 perc
Bruttó sebesség: 9,6 km/óra
Állásidő: 24 perc
Nettó sebesség: 11,58 km/óra

Szintemelkedés: 40 m
CsCs pont: 1,8 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 16961 méter
CsCs pont: 479,1 pont

H2T