Erdőkerülő

2013. november 03.

Útvonal: Szépjuhászné -> Kis-kőfej -> Virág-völgy -> Makkosmária -> Magas-kő -> Sorrento -> Kies-völgy -> Felsőszállás -> Farkas-hegy -> Piktortégla-üregek -> Budaőrsi-hegy -> Budakeszi-erdő -> Normafa -> Disznófő -> Tündér-hegy -> Szépjuhászné

Ködös-felhős, de enyhe őszi időt sikerült kifogni, a hidegfront megérkezése előtt. Irány a Budakeszi - Budaörs - XII. kerület - II. kerület négyszöge.

A Kis-Kőfejet kihagytam, csak akkor vettem észre az itinerben a rövidebb táv névadóját, amikor már elhagytam. Az első szakasz (körülbelül 5 kilométer) ismerős volt a Normafa 20 túráról, ez a budai rész elég gyakran látogatott és a jelzésekkel sincs gond. Makkosmáriánál elolvastam az ismertetőtáblát, fényképezni viszont elfelejtettem. Körülbelül egy óra alatt értem el idáig, ami az itiner szerint 4,8 kilométer teljesítését jelentette.

A Gyermekvasút sínpárja

Őszies volt ugyan az erdő, de azért még sok bokron lehetett látni zöld leveleket is. A sárga sávon továbbhaladva lassan elmaradt a tömeg és megritkultak a jelzések is. Itt kezdődött az első tévelygésem: az itiner szöveges részét próbáltam folyamatosan összehozni a tereppel és a turistatérképpel, de ez csak részben sikerült. A Sorrento alatt nem vettem észre és túlszaladtam a balkanyaron, amiről az itiner szólt - körülbelül 500 méterrel délebbre keltem át a gerincen, majd kicsit odébb tekeredtem vissza a sárga sávra, így aztán kimaradtak a hosszabb táv névadó sziklái is. Gyanús volt már az is, hogy sem szűk nem volt az ösvény, sem sziklás, bár igazából ösvény sem volt, úgyhogy ez csak hab a tortán. Értem én, hogy

"A szakasz elején sajnos ritkán találunk jelzéseket, de az egyetlen út miatt nem tévedhetünk el."

de nekem mégiscsak sikerült. Vagy ha nem is eltévednem, de kispistáznom egy alaposat.

Budaörsi Kopárok a település határából

Tovább Budaörs felé, hosszú lejtő és a Csalogány utca vezetett le a második ellenőrzőpontra, két óra őt perc alatt, valahol tíz kilométer környékén, tartva a tervezett tempót. Innen nem messze szép kilátás nyílt a kopár sziklatetőkre - egy rövid emelkedő után (előbb erdőben, aztán egy széles, murvás úton) pedig föl is jutottam a Vitorlázó-emlékmű romjaihoz, (mondjuk ez szerintem nem a Fazekas-, hanem a Farkas-hegyen van...). Innen tovább visszafelé ismét csak az erdőben, légvonalban alig pár kilométerre Makkosmáriától.

A Fazekas-hegy teteje...

...és ami a Vitorlázó-emlékműből maradt.

A sárga sáv jelzésen haladva már arra gondoltam, hogy elhagytam a kijelölt kereszteződést és lélekben az új útvonalamat terveztem a Csacsi-réten keresztül a harmadik ellenőrzőpontra, de végül megtaláltam a zöld kereszt leágazását.

A következő megálló Normafa, ahol a kellemes időre tekintettel erős volt a tolongás, ráadásul egy terepfutó verseny célja is pár méterre volt a székelykapura erősített kódtól. Innen csak irányban mentem tovább, mert egy jó darabon az összes jel fehérrel volt átmázolva. A Disznófőnél leginkább semmi, a forrás alaposan elkerítve. Jött a túra "legnehezebb szakasza", de azért magamnak jól megdupláztam.

A Tündér-szikla

A Tündér-szikla emelkedője lett volna elvileg az utolsó a távon, de én azért elkavartam a Tündér-csúcs utáni aszfaltnál, biztos ami biztos legyen még valamennyi szint: szemben egyenesen föl a jobbra fordulás helyett, és ennek egyenes következményeként fölkaptattam a János-nyeregbe (indulás után pontosan négy órával megérkezve a libegő végállomásához). A rossz útválasztással már pár száz méter után tisztában voltam (tekintve, hogy elég egyértelmű volt, hogy nem szintben haladok az aszfaltúton, hanem meredeken az erdőben), viszont semmi kedvem sem volt visszafordulni, így aztán nem mentem el a libegő alatt, hanem megkerültem, de ugyanúgy a zöld háromszögről ereszkedtem rá a zöld keresztre, mint ahogy az itiner szerette volna - csak egy kicsit arrébb. Ez egy ilyen túra volt, valahogy sehogy se tudtam a kijelölt útvonalon maradni. Az időjárással ellenben szerencsém volt, az utolsó pár száz méteren kezdett csak szemerkélni az eső.

Jó kis túra, délelőtti távval, a majdnem 40-es Csúcsok Csúcsa érték soknak tűnik, de sok kisebb emelkedőből kellemes hullámvasutazássá áll össze, így aztán könnyedén kezelhető. A tájékozódás nem ment annyira, de a sűrű úthálózat miatt ténylegesen nehéz elkavarni, minden pontot meg lehet közelíteni több irányból is. Egész jó időt mentem, még a plusz táv és szint mellett is, valahogy így kellett volna kezdenem a visszarázódást...

Táv (GPS szerint): 22,2 kilométer
Teljes menetidő: 4 óra 21 perc
Bruttó sebesség: 5,1 km/óra

Állásidő: 13 perc
Nettó sebesség: 5,37 km/óra

Szintemelkedés: 797 méter
CsCs pont: 37,9 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 17758 méter
CsCs pont: 517 pont

H2T