Erdőkerülő

2014. január 11.

Útvonal: Mezőberény -> Boldishát -> Petőfi emlékmű -> Kereki legelő -> Bélmegyei-csatorna -> Hosszúfoki-csatorna -> Kettős-Körös-híd -> Laposi kertek -> Mezőberény

A vasútállomástól a Piac térig tartó két kilométeres sétával kezdődött a túra napja számomra. A megérkezésemkor még kevesen vártunk a nyitásra, fél nyolcra viszont már egész szép létszámú induló gyűlt össze, enyhe tolongás alakult ki az indításnál. Nem volt hideg, éppen fagypont fölötti hőmérsékletben vágtam neki a 30 kilométernek. Szerencsére a szél sem fújt erősen, a nyílt területeken a másnapi időjárás nem lett volna ilyen kellemes.

Út a körgát tetején

A Körös felé vezető boldisháti csatorna

A szántóföldön túl már a Kettős-Körös gátja emelkedik

Aszfaltutcákkal kezdődött a túra, a zöld sávon hagytam el Mezőberényt és egy darabon ezután szántóföldek között vezetett az útvonal, helyenként füves, helyenként keményre taposott, helyenként sáros talajutakkal. Utóbbiaknál a fekete talaj erősen ragaszkodott a bakancsomhoz, előfordult, hogy öklömnyi sárdarabok gyűltek össze a sarkamon. Felhős ég, vizes rétek. Csatornák között és azok mellett, néhány erdőfoltot és kökényes bozótsort elhagyva értem el a Kettős-Körös gátjáig, ahol az első ellenőrzőpont volt. Innen a gátkoronán aszfaltos kerékpárúton haladtam tovább, majd következett a Petőfi-emlékműnél a közúti híd, a túloldali hídfőnél a leendő utolsó ellenőrzőpont mellett sétáltam el.

Végtelenbe tartó aszfalt a gátkoronán

Híd a Kettős-Körösön

A Körös a hídról

Innen még jó másfél kilométeren át tartott az aszfalt, jobbra a Körös gátja és az ártéri erdő, balra a síkon messzire nyúló szántóföldek. Az aszfaltútról letérve is maradtak az egyenesek és a derékszögű kanyarok, mezőgazdasági utakon vezetett az út szántóföldek és kaszálók között - megint egy kis csatorna mellett, kisebb erdőfoltok és vízzel teli gödrök jelentették a változatosságot. Az itiner által jelzett tanyaromokról lemaradtam, de az útvonalleírást és a fontos töréspontokon kihelyezett irányító táblákat figyelve nem volt nehéz a helyes csapáson maradni. A nagy nyárfa például messziről kimagaslott a tájból és rajta, illetve a közelében is ott volt a zöld kereszt jelzés.

A második ellenőrzőponton kókuszos szaloncukor volt az ellátás, a pontőr gondosan útbaigazított, innen egy párszáz méteres aszfaltos szakasz után jobbkanyar, egy erősen elhanyagolt, benőtt erdei csapás következett (egy futó csapat el is kavart odabent), majd egy erdősáv mellett talajút és vissza a nemrég elhagyott aszfaltútra.

Jobbra fordulunk a piros kereszten

Viszonylag hosszabb, eseménytelen rész volt ez, szerencsére nem volt sűrű az autós forgalom sem. A Hosszúfoki-csatorna azért már jelentősebb méretű volt, mint az elmúlt másfél-két órában elhagyott kis vízelvezető-árkok, a harmadik pont bepecsételése után a csatorna partján vezetett tovább az út, egészen a halastavakig, amikből leginkább a sűrű nádas látszott jobb kéz felé, de a tavak zsilipje eltéveszthetetlen tájékozódási pontot jelentett, csakúgy, mint a csatorna szivattyútelepe a Körös-parton.A folyóban számomra meglepően alacsony volt a vízállás, ami persze nem jelenti azt, hogy ebben az időszakban nem ez lenne a normális.

A Hosszúfoki-szivattyútelep

Így torkollik a Hosszúfoki-csatorna a Körösbe

Innen ismét a gátkoronán kiépített aszfaltos kerékpárúton kanyarogtam tovább (talán ez volt az egyetlen, nem nyílegyenes szakasz a túrán), jobb kéz felől elhagyva a vízügyi múzeumot (miért épült vajon ennyi kéménytorony ezen a kis területen?). Innen visszaértem az egyszer már látott negyedik, utolsó ellenőrzőpontra, ahol hagymás/uborkás-zsíros és lekváros kenyérből, teából és forralt borból állt a bőséges ellátás. Itt eltöltöttem egy negyedórát, mielőtt nekivágtam volna a túra utolsó, nagyjából öt kilométeres szakaszának. Itt kissé összébb rázódtak a túrázók, hosszú boly haladt lefelé a gátról a közúti híd után. A nagyrészük nem is fordult le balra, a Nagyzug-holtág felé a zöld sáv jelzésen, hanem az aszfaltúton gyalogolt be Mezőberényig.

A Körös Nagyzug nevű holtága

Én inkább a kijelölt útvonalon maradtam, ami megint szép kis sárgöböket jelentett, főleg a talajút első egyenesében, amit valami munkagép túrhatott föl. A Laposi-kertek kis házikói között ismét nyílegyenes szakasz vitt a körgátig, majd a zöld sávon tovább a célig - ezen a szakaszon szinte minden mellékutcában lehetett látni néhány túrázót.

Nyilván nem a szintemelkedés fogja a leginkább jellemezni ezt az alföldi "csatornatúrát", de a lehetőségekhez képest meglehetősen sok a műtárgy és a terep sem végig ugyanolyan monoton. Gyalog is haladós, futásra kiváló a túra. Az aszfalt elég jelentős részét teszi ki az útvonalnak, de a közepes táv mellett ez azért elviselhető. A nevezési díj kimondottan olcsó, a negyedik pont ellátása bőséges, én javasolnám saját készlettel indulni, azért négy-öt órát gyalogolni nem annyira célszerű étlen (pláne szomjan).

Világháborús emlékmű a mezőberényi városháza előtt

Táv: 29,2 km (itiner szerint)
Menetidő: 5 óra 5 perc
Bruttó sebesség: 5,74 km/óra

Állásidő: 32 perc
Nettó sebesség: 6,42 km/óra

Szintemelkedés: 79 méter
CsCs pont: 2,7 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 23922 méter
CsCs pont: 686,3 pont

H2T