Erdőkerülő

2014. április 26.

Útvonal: Szokolya vá. -> Rác-hegy -> Nógrád (Csurgó forrás) -> Királyrét -> Kisinóci-rét -> Kóspallag -> Szokolya -> Szokolya vá.

Nem sok jót ígért az időjárásjelentés és igazuk is lett a meteorológusoknak: már odafelé menet is eláztam és ez nem sokat változott a délelőtt folyamán.

A rajtban is szitált az eső, a rendezők lelkiismeretesen igazították útba az újabb és újabb indulókat, beleértve a vonatközlekedés esetleges veszélyeit is.
Az első száz méter már jelezte, hogy mire kell számítani: a Les-völgy elején az itiner által is jelzett gázlóban szélesen folyt a víz, az átkelésre szánt fatörzs mindkét oldalán vagy fél méterrel szélesebben. A rákövetkező szakaszon, a völgy oldalában munkagép járta össze a turistautat, megalapozva a túra "fölül vizes, alul sáros" érzését. A sár viszont csak csúszott, nem ragadt, ennyi pozitívumot tudtam találni a helyzetben.

A Les-völgy egyik kis oldalága

Nem kellett sokat várni az első emelkedőre sem, rövid lépcsőzést követően meredek emelkedő szűk ösvénnyel bokrok és kis tölgyfák között a Róka-hegyig. A hegyen az eső csillapodni látszott, de csak nagyon rövid időre, aztán szemerkélt tovább, ahogy az aszfalton leereszkedtem Nógrádra.

Az első ellenőrzőpont a nógrádi Csurgó, a várhegy tövében. Egy bő óra alatt legyűrtem az ide vezető 5,7 kilométert, ami az emelkedőt is figyelembe véve nem rossz. A ponton egy csoki jár a túrázóknak.

A nógrádi Csurgó

A nógrádi vár is felhők között

Egy-egy közelebbi dombtetőt még lehetett látni, de a távolabbiakat eltakarta a felhőzet, a közelebbi domboldalakban is párapamacsok gomolyogtak. Sáros talajúton folytatódott a túra a következő erdőig, a túra bő kétharmadára jellemző volt, hogy az erdőben az összegyűlő és lecsöpögő nedvesség miatt komolyabbnak tűnt az eső a fák között, mint a nyílt területeken.

Az erdei vasút sínpárja

A csuromvizes Béla-rét

Újabb patakátkelés után a Béla-rét a következő helyszín, innen a túra talán legrosszabb, legfelázottabb, legsárosabb és legcsúszósabb (ám szerencsére rövid) emelkedője vezet föl a kövesútig. A Királyrétre vezető ösvény kezdetét szinte teljesen benőtték a bokrok, de csak ez vezet lefelé, úgyhogy eltéveszteni nehéz. Lefelé belekocogok egy kicsit, nem terveztem eredetileg, de szeretnék haladni, ebben az időjárásban nem annyira élvezem a túrázást, pláne hogy amatőr módon nem készültem föl eléggé egy egész napos esőre. Mindegy, én iszom meg a levét.

Királyrét ismerős már, még ha nem is jártam sokat a Börzsönyben, majdnem el is sétálok a második ellenőrzőpont mellett, szerencsére a pontőr figyel és megállít egy pecsételés erejéig. A résztáv 7,2 kilométer, 1 óra 25 perc alatt tettem meg.

Ismerős a zöld sáv emelkedője is, kezdetben izzasztóan meredek (mintha nem lenne elég a külső nedvesség). Az eső alábbhagy, már csak egészen apró csöppekben szemetel, így aztán leveszem az amúgy is teljesen átázott dzsekit és polárban folytatom. Ráférne már a dzsekimre egy impregnálás. Új korában mintha jobban állta volna a vizet, de lehet, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeket. A kaptató aztán végetér egy rövid szakaszra, sőt még a továbbra is teljesen felhős eget is látom egy rövid időre, de a kis rét után folytatódik az emelkedés egészen a Kisinóc-réten elhelyezett harmadik ellenőrzőpontig. Itt vizet oszt a pontőr hölgy. Újabb 4,3 kilométer 50 perc alatt.

Kisinóc, turistaház

Rövid bizonytalankodás után sikerül megtalálnom a helyes utat a negyvenes távé helyett, irány egyenesen Kóspallag. A Ló-hegyi patak völgyében a kék sáv jelzés dzsungelhangulatban vezet keresztül a csuromvizes bozótoson alig kijárt úton, majd a túra legmeredekebb, de rövid emelkedője után kijutok a völgyből.

Egy útkereszteződésnél a kék sáv elhagyja az utat és bevezet az erdőbe, gyakorlatilag kijárt út nélkül (valószínűleg csak egyelőre, de ki tudja, mikor vezették át erre). Szerencsére sűrűn látni a jeleket, mert az avarban alig van nyoma annak, hogy itt turistaösvény vezet. Sok erdei út vezet keresztbe-hosszába ezen az erdőszakaszon, az új kék sáv közöttük kacskaringózik, kíváncsi lennék a vonalvezetés indokára.

Az Országos Kéktúra,
Magyarország legfontosabb turistaútvonala

Az emelkedő végetér, Kóspallagig egy erdei kálváriaút vezet le. Itt is kocogok egy darabon, jól lehet haladni. A kék sáv a főutcán vezet a falu központjáig, a negyedik ellenőrzőpont a falu legmélyebb pontján található. 3,2 kilométer 40 perc alatt. Van még hátra 8,5 kilométerem a célig, végig a kék kereszt jelzésen.

Kálváriadomb Kóspallag fölött

Világháborús emlékmű, Kóspallag

Innen következik a túra legnagyobb emelkedője a Fekete-hegy nyergébe, ami a szintvázlaton rosszabbul fest, mint a valóságban, körülbelül másfél kilométeren 200 méter szintemelkedés, egy tempóval sikerül megmásznom az egészet. Szó szerint gőzölögve érek föl a nyeregbe.

A Fekete-hegy nyerge

Az itiner által "hosszas ereszkedésnek" írt lejtő nem is túl hosszú, egy szántó sarkánál lyukadok ki, a völgyben odalent pedig már látszik Szokolya. A felhők továbbra is alacsonyan lógnak, a völgyekben megül a pára, néhány domboldalról pedig érdekes formában emelkedik valami felhőszerűség az égnek. Az erdei séta végetért mára, csak egy rövid szakasz maradt belőle közvetlenül a cél előtt, de az is köves úton.

Ebben a völgyben Szokolya...

Úgy gondoltam, innen már nincs sok hátra, de nem volt igazam. Azért körbe kellett kerülni a szántót (ilyen időben esztelenség lett volna keresztülvágni rajta akkor is, ha megfordult volna a fejemben), aztán végig az erdei vasút mentén a faluig. Sáros-tocsogós a földút és ráadásul ahogy beértem a faluba, ismét rákezdett az eső a szemerkélésre, de itt már eszem ágában sem volt öltözködni. Ez az aszfaltos szakasz tűnt a leghosszabbnak az egész túra alatt. 

...ebben pedig a cél.

Nem is lett volna érdemes fölvennem a dzsekit, mert ahogy megkezdtem az utolsó emelkedőt a vasútállomáshoz vezető úton, az eső úgy döntött, hogy aznapra befejezte. Gyantaillatú fenyves jelezte a cél közelségét. Beérkezés után még ki is sütött egy rövid időre a nap. És hazafelé már meg sem áztam.

Jó kis túra, változatos szinthullámzással, szinte végig erdőben. A nevezés olcsó, de az eldugott rajthelyet nem egyszerű kilogisztikázni. Az ellátás rendben van, csoki, víz és zsíroskenyér a célban. Az itiner rövid, de lényegretörő, egyszer sem kellett a térképhez nyúlnom, benne a résztávok, részszintek, szintvázlat a leírás mellett, plusz szerepelnek a megtekintésre ajánlott látnivalók az útvonal mellett (bár némelyikre rá lehetett volna vinni a túra útvonalát is).

Táv: 29,1 kilométer (itiner szerint)
Teljes idő: 5 óra 35 perc
Bruttó sebesség: 5,2 km/óra

Állásidő: 23 perc
Nettó sebesség: 5,59 km/óra

Szintemelkedés: 940 méter (itiner szerint)
CsCs pont: 32,3 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 29141 méter
CsCs pont: 817,4 pont

H2T