Erdőkerülő

2014. április 27.

Útvonal: A Bika-tó megkerülése nyolcszor

Valahogy mindig idegenkedtem az ilyen monoton túráktól, de aztán úgy döntöttem, hogy a félmaratoni táv a futással kombinálva megér egy próbát. Az időjárás sem jelentett zavaró tényezőt, felhős égbolttal, de kellemes hőmérsékletű reggel volt. Futáshoz tulajdonképpen ideális.

Több dolog is aggasztott, mielőtt nekivágtam volna. Először is előző nap eléggé kiázott a lábam a Börzsönyben, de a sportcipőben szerencsére ennek nem volt érezhető hatása. Aztán másodszor: nem mostanában futottam húsz kilométert egyben, a 8-10 kilométer meg azért mégsem ugyanaz.

Hat-hét perc közötti ezreket terveztem, úgy két óra tíz-húsz perces teljesítéssel. Rajtam kívül már legalább húsz-harmincan rótták a köröket a tó körül, a népes horgászkülönítmény körül keringve, és amíg én is a pályán voltam, elég sok új indulót láttam.

Galgahévíz, Bika-tó

Első kör (15:40)
Így aztán óvatos tempóban kezdtem, majdhogynem kocogva, az útvonalat sem ismertem, meg be is akartam osztani az erőmet. Egyetlen emelkedő, de abban egy elég meredek résszel, a fahíd csúszik, a harmadik kanyarban pedig csúszós sár és tócsák. Nagyjából sikerült kitapasztalnom, hogy hol lehet nyújtani a lépteket és hol kell tartalékolni egy kicsit.

Második kör (14:50)
Gyorsítottam, az emelkedőt megfutottam annyira, hogy zihálva érjek föl a tetejére, az utána következő rövid szintbeni szakasz meg a lejtő elég volt ahhoz, hogy összeszedjem magam és jó tempóban haladjak tovább. A második kanyarban, ahol az ösvény összeszűkült a bokrok közé, egy kicsit beszorultam, de a túratársak előzékenyen elengedtek, ha tehették. A negyede mögöttem volt és úgy éreztem, simán végig tudok futni.

Harmadik kör (14:32)
Most az emelkedőn volt egy kis tömegjelenet, de időben ez nem jelentett semmit. A legjobban a lejtő utáni szakaszt élveztem, ahol az ösvény közvetlenül a vízparton vezetett, kis kanyarokkal, kis lejtőkkel. Mivel a 15 percen belüli idők teljesíthetőnek tűntek, úgy döntöttem, hogy megpróbálok a komfortzónám felső részét karcolgató tempót futni, és akkor még a két órán belüli idő is meglehet.

Negyedik kör (13:59)
Futás közben ezt éreztem a legjobb körömnek idő szempontjából is. Nem is szakadtam meg, de kimondottan jó volt a tempó, főleg a rajt utáni aszfaltos részen, ahol a lejtőn hosszúakat lépve is kényelmesen lehetett futni egészen az első kanyarig (az emelkedőig). Az egyetlen negatívum az volt, hogy a harmadik kanyarnál egy kitámasztásnál megcsúsztam és a jobb cipőm eleje teljesen átázott egy tócsában. Pár perc múlva már észre sem lehetett venni.

Ötödik kör (13:57)
Ezt már nem élveztem annyira, az emelkedő már kimondottan utálatos volt, a második kanyarnál eljött az első holtpont egy enyhe oldalszúrással kombinálva, de az időből kiindulva ez nem vetett vissza annyira. A fahídon megcsúsztam és gyakorlatilag letérdeltem a túloldalán, akaratlan pár másodperces pihenőt beiktatva. A komfortzónámból már kimozdultam, főleg a kör második felében.

Hatodik kör (13:37)
Fogyogatott az erő, már a kisebb emelkedőkön is éreztem, hogy nagyobb erőkifejtést igényelnek, mint az első pár körben. A nagy emelkedőn pedig elkezdtem számolni, hogy még hányszor kell fölkaptatnom rá. Futás közben nem gondoltam volna, hogy ez lesz a legjobb köröm, annyival nem éreztem jobbnak, mint a többit. A részidőket látva itt már egészen biztos voltam abban, amire a negyedik körben gondoltam először, hogy be fogok férni két óra alá (még két 16:30-as körre simán éreztem magamban erőt).

Hetedik kör (13:54)
A legrosszabb kör. Nem véletlen a lassulás, elért a második holtpont a nagy emelkedő tetején és a második kanyarban ezt megfejelte egy kétszer olyan erős szúrás az oldalamban, mint az ötödik körben, próbáltam minél jobban tartani a tempót és közben azzal nyugtatgattam magam, hogy csak akkor múlik el, ha futok tovább. Ráadásul a lejtőn belerúgtam bal lábbal egy kiálló gyökércsonkba (úgy tűnik, a fáradtsággal fordítottan arányos a figyelem).

Nyolcadik kör (13:51)
Talán az első körhöz mérhetően lassan értem föl az emelkedő tetejére, hiába próbáltam kicsiket lépve, lábujjhegyen tartani a fordulatszámot. Onnan viszont már csak körbe kellett érni - és könnyebben, mint vártam, lefutottam egy félmaratont.

Táv: 21,6 kilométer (itiner szerint)
Összidő: 1 óra 54 perc 40 másodperc
Átlagsebesség: 11,3 km/óra
                       (5 perc 18-19 másodperces ezer méterek)

A tó túloldalán az aszfaltút, ami a "nagy" emelkedőhöz vezet

Elsőre talán soknak tűnik a nevezési díj, de azt tekintve, hogy 2,7 kilométeren két helyen ehet édességet a túrázó és (ha elég szégyentelen) 2,7 kilométerenként zsíros/vajas kenyeret, azért nem olyan sok. Az útvonal korrektül ki volt szalagozva, eltéveszthetetlen - néhol kicsit szűk, de nem futóverseny szerepel a kiírásban, aki fut, alkalmazkodjon.
Az itiner rendben van (legyen akár megmosolyogtató kissé erre e rövid távra), szerepel rajta egy menetvázlat, a résztávok és a szervezők telefonszáma is (menjünk biztosra).

Nem a szervezők hibája, de gyalog azért nem indulnék el (ekkora monotónia azért úgy sok lenne nekem). Futva viszont jövőre megint betervezem - főleg hogy most már van idő, amit megjavíthatok...

Szintemelkedés: 160 méter
CsCs pont: 7,4 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 29301 méter
CsCs pont: 824,8 pont

H2T