Erdőkerülő

2014. május 11.
Útvonal: Biatorbágy -> Kálvária-hegy -> Fő-kút-forrás -> Mézes-völgy -> Erzsébet puszta -> Tarnai-pihenő -> Fekete-hegyek -> Nagy-Kopasz -> Csergezán-kilátó -> Kopasz-erdő -> Vörös-pocsolya -> Kecske-hát -> Fekete-fej -> Tótasszony útja -> Hűvösvölgy -> Hársak alja -> Határ-nyereg -> Tábor-hegyi-barlang -> Fenyőgyöngye -> Látó-hegy -> Apáthy-szikla -> Kis-Hárs-hegy, kilátó -> Budakeszi út -> Zugligeti út -> Zugligeti Általános Iskola

A rövid hétvégébe ezúttal egy viszonylag közeli, budai túra fért bele. Érdekesség, hogy a korán indulókkal együtt vonatozott ki a rajtba a szervezőség is, így aztán egy kávé simán belefért a rajthely berendezése alatt. Az indulási időre könyörtelenül hét órát kaptam, hiába múlt el vagy tíz perccel - persze ezért nem csúsztam ki a szintidőből.

Az eső csöpörgött reggel, egészen addig, amíg ki nem léptem a rajtból, akkor elkezdett szakadni és ezt erősen tartotta egészen az első ellenőrzőpontig. Nem sok minden változott két héttel azelőtthöz és a Börzsönyhöz képest. Az első emelkedő nagyrészét az autópálya mellett emelkedő lépcső jelentette, onnan rövid lakott terület, majd döntően a dombgerinc szélén kanyarog  az út, kisebb hullámzással, jobb kéz felé erdővel, balra kilátással a biatorbágyi dombokra. A jelzés viszonylag gyakori, egyetlen letérés kiszalagozva a bokrok között.

Kis mellékvölgy a Kálvária-hegy oldalában

Épp akkor érek az első ellenőrzőpontra, mikor nekilendültem egy kis kocogásra egy lejtőn, szerencsére a pontőr jelez. 3,2 kilométer 32 perc alatt. Az eső még mindig esik, nem jó megállni, haladok tovább. Három meredek részből álló, downhill-jellegű emelkedő jön, ez már csúszik is, mint a veszedelem. Megjelennek az első fenyvescsoportok, fekete hegyek. A folytatásnál bizonytalankodom egy kicsit, de itt is piros-fehér szalagok segítenek.

A Fő-kút forrás

Átkelek a Mézes-völgyön, majd egy rövid szakasz Pátyon vezet keresztül, visszatérve az erdőbe sűrű a talajutak hálózata és az első tisztásnál le is kavarok bal felé a zöld háromszög jelzésről. Mikor már vagy negyedórája nem látok jelzést fölfelé kaptatva, jobbra fordulok (elvileg két jobbos visszavezetne, ehhez képest egy is elég) a következő mezőn megvan a jelzés.

Az út szép lassan emelkedni kezd, de az eső eláll, a szerpentint már jóval vidámabban kezdem meg, a Tarnai-pihenőnél meg már a kilátás miatt is érdemes megállni: két réteg felhő között erdővel borított hegyoldalak és csúcsok, itt-ott a völgyekben piros tetőfoltok.

Fenyves a Fekete-hegyek gerincén, a Tarnai-pihenőnél

A Nagy-Kopaszra vezető út sem meredek, a második ellenőrzőponton fehércsokis Sport szelet jár, megéri a remek és változatos panoráma a 20,5 méteres kilátótorony megmászását, el is töltök közel húsz percet itt a fényképezgetéssel. Sajnos a gép vizet kapott és nem volt hajlandó belépni a menübe, pedig érdemes lett volna átállítani a felbontást 14 megapixelre. Talán majd máskor. Egy óra harminchét perc 7,5 kilométerre, visszafogott tempó, bár volt benne 400 méter szintemelkedés is.

Molyhos tölgyes a Nagy-Kopaszra vezető úton

Sztratuszfelhők a Budai-hegység völgyeiben, jobb oldalon a János-hegy

A stratus (St, sztratusz) alacsony szintű rétegfelhő.
Általában szürkés színű, ködre emlékeztető felhő, mely viszonylag egyenletes felhőalappal rendelkezik. Ha a Nap átsüt a felhőn, körvonalai felismerhetőek.
Általában csendes esőt szolgáltat, így hullhat belőle szitáló eső, fagyott eső vagy szemcsés hó, máskor hosszas zivatar is.
Leggyakrabban felsikló melegfront vagy az erőteljesebb kisugárzást követően a talajról felemelkedő köd (emelt köd) révén alakul ki. Felszínközeli változata tulajdonképpen a köd.

forrás: hu.wikipedia.org

Lefelé már dagonyássá taposott az ösvény, ennek megfelelően csúszik is, de aztán viszonylag széles erdei út vezet tovább, se sár, se vizes aljnövényzet, lehet menet közben száradni egy kissé. A Vörös-pocsolyás-hátra megint szolid emelkedő visz fel, az ösvény beszűkül a vizes bokrok között, aztán a hátról leereszkedve derékszögű jobbkanyar és hosszú, sáros caplatás következik a piros sáv jelzésen. Valahol félúton kisegítek egy bizonytalankodó sporttársat - igaz, hogy szalag már nem jutott ide, de az itinerben elhelyezett térkép segít, simán el lehet menni rajta.

Szűk ösvény a Vörös-pocsolyás-háton

A Remeteszőlős felől jövő nagyfeszültségű vezetékhez kilyukadva szemből már a Budai-hegység jól ismert csúcsai magaslanak ki a ködből, a János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy, ezúttal egyikre sem vezetett az útvonal, de a túra későbbi szakaszán is visszaköszöntek.

Szemben, a felhők között a János-hegyi kilátó

Oda azért nem kell fölmászni

A Fekete-fejre (még egy "fekete" nevű tereptárgy) rövid, meredek emelkedő visz fel, az ösvény sziklás, sáros és csúszós, figyelni kell lefelé is erősen. A Szépjuhászné úton erős a forgalom és a vezetők nem sajnálják a gázpedált, de nekünk ki kell menni a műútra egy rövid darabon, hogy megkerülhessük a szurdokszerű, mély árkot (ha nem lett volna ilyen, nyilván átmászok rajta, bár akkor talán a turistautat is átvezetik rajta).

Az Adyliget határát mutató műholdfelvétel közepén található a Fekete-fej. Tetejét alacsony erdő borítja, amelyhez nagyon sok cserje is tartozik. Ilyen erdők sekély, száraz talajon alakulnak ki, ahol a fák növekedése lassú.
Erdőgazdálkodás a hegy tetején régóta nem folyik, mivel a talaj védelme érdekében a folyamatos erdőborítást fenn kell tartani. Sok természetvédelmi szempontból értékes növényfaj él a sziklás erdőkben, mint a nyár elején virító nagy ezerjófű vagy a turbánliliom.
A Fekete-fej 386 méter magas csúcsán egykor kilátó állt, jelenleg adyligeti lakosok által emelt magyar zászlót tartanak megmaradt elemei. A tetőn található még egy vasoszlop is, amely földmérési mérőpontként szolgált.

forrás: Információs tábla a Fekete-fejen

A harmadik ellenőrzőpont még a Nagy-rét előtt frissítőpont is egyben. 10,3 kilométer 1 óra 52 perc alatt. Itt nem töltöttem sok időt, hiszen még a táv fele hátravolt.

Hűvösvölgy felé a kék sáv jelzésen átkelés a gyertyános-tölgyes parkerdőn, majd az autósok előzékenyen átengednek a zebrán a műúton. Innen az út nem a megszokott irányba vezet, megint emelkedik, de elkanyarodik a vitorlázóreptér mellé. Határozottan jó idő van, a vékonyodó felhőrétegen keresztül már-már a nap is  megjelenik, de a hőmérsékleten mindenképpen érezni. Balról régi városhatár-kövek maradnak el, aztán elhaladok a középkori királyi vadaskert emléktáblája, majd a katonasír mellett és következik a Határ-nyeregben a turistajelzések kavalkádja.

A kék sáv Hűvösvölgy és a vitorlázó-repülőtér között

Budapest egykori határát jelző, XIX. századi kőoszlop

Innen a túra legmeredekebb emelkedője vezet ki, ami ráadásul csúszós is, a gerincre fölvergődve jelzésváltás, rövid aszfalt és irány a Tábor-hegyi barlang. Megint szint fölfelé, jobbról elmarad az adótorony, amiből semmi sem látszik az erdei úton haladva. Azt hittem, innen már közelebb van a barlang. Nyaktörő lejtőn botladozok lefelé, majd kevés szintbeni út és rövid hullámzás után megérkezem a negyedik ellenőrzőponthoz, a barlanghoz. Egy óra tizennyolc perc 7,5 kilométerre, stabilan tartható átlaggal. Zoknicsere.

"Hármashatár-hegy keleti oldalán kiugró, 394 m magas hármas dolomitrög a Tábor-hegy. A hegy nevének eredetét többféleképp magyarázzák. Van, aki szerint a közeli római légióstábor adta a nevet, mások viszont azt állítják, hogy a Buda visszafoglalásakor itt felállított katonai tábor (Lagerberg) a névadó. Oldalában nyílik a 162 m hosszú Tábor-hegyi-barlang, mely előtt kilátóteraszt képeztek ki."

forrás: www.hu.wikipedia.org

Buda látképe a Tábor-hegyi barlangtól

A pecsételés után megint izzasztó emelkedő következik, vissza a Guckler Károly-útra, ahol a fák között párásan gomolyog a levegő, majd váltás megint a kék sávra a Látó-hegy oldalában és a jól ismert Árpád-kilátó mellett vissza a zöld sávra, továbbhaladva kezdődik az ereszkedés egy újabb szerpentinen a Törökvész útig. Kevés szint fölfelé, az Apáthy-sziklánál szemközt megint a János-hegy, de innen látszik a Duna kanyarulata is a Gellérthegy alatt, meg szemben az utolsó ellenőrzőpont helye, a Kis-Hárs-hegy.

Az Árpád-kilátó

A Kőkapu-szikla a Vaskapu-hegyen

Lépcsőzés, lefelé a Széher úton, majd a zöld sáv lent kanyarog az utcákban, a nyéki romokat még mindig gaz növi be, a kapuk lelakatolva, most sem fogok itt nézelődni vagy fényképezni. Kár értük.

Kezdődik a Kis-Hárs-hegyre vezető emelkedő, talán túl korán is kezdem a hajrát, az eső is csepereg, de hosszabb és/vagy meredekebb ez a szakasz, mint gondoltam, de haladni akarok, közeledik már a vége. Azért sikerül egy lendülettel, viszonylag jó tempóval feljutni, az erdei vasutat keresztezve megint ott van a szalagozás, eltéveszthetetlen a dolog. A ponton nápolyi jár, a résztáv 8,1 kilométer 1 óra 33 perc alatt.

Innen már tényleg csak a célegyenes van hátra: meredek szerpentinen lefelé, aztán kijutok a civilizáció szélére, néhány szemétrakás közé, a Budakeszi útnál az eső pedig ismét elkezd esni, keretbe foglalva a túrát. A János-hegy oldalában már nem esik jól a séta, várom már nagyon a libegő alatti elhaladást, onnan a szalagozás megint korrekt, nem lehet eltéveszteni a célt.

Az Apáthy-szikla

Kilátás az Apáthy-szikláról

Az Ördög-árok lipótmezei szakasza fölé emelkedő, védett dolomitrög nevét a terület egykori birtokosáról kapta.

dr. Czellár Katalin - Dr. Somorjai Imre: Magyarország
Panoráma Kiadó, második, javított kiadás
176. oldal

Budai túrához képest átlagon felüli szintemelkedés tartozik a túrához (viszont jól eloszlik a teljes távon), több, kevéssé járt turistaút-szakaszt is érint az útvonal. Az ár-érték arány nem a legjobb, a nevezési díj nem mondható olcsónak, de az ellátás színvonalas. Az itiner kiváló, benne van minden, ami kell, a térképi ábrázolások miatt a turistatérképet elő sem kellett vennem. Egyedül a szintvázlat hiányzik, ami nélkül azért meg lehet lenni. Leginkább a szintemelkedés miatt nem kezdőknek ajánlanám. A szalagozás rendben volt, ahol leginkább kellett (jellemzően a túra elején és végén), ott volt is.

Táv: 39,4 kilométer (itiner szerint)
Teljes idő: 7 óra 50 perc
Bruttó sebesség: 5,03 km/óra

Állásidő: 53 perc
Nettó sebesség: 5,67 km/óra

Szintemelkedés: 1510 méter
CsCs pont: 38,3 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 30811 méter
CsCs pont: 863,1 pont

H2T