Erdőkerülő

Természetjárás Gyaloglás Kirándulás Teljesítménytúra

Miért?

Mert rengeteg hely van Magyarországon, amit látni érdemes!

Ajánlott kilátók

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

Ez-az

Úti- és képeskönyv helyett...

... amerre megfordultam.

Ajánlott zarándokhelyek

Címkék

2011 (10) 2012 (46) 2013 (25) 2014 (32) 2015 (2) 2016 (7) ajánló (11) Alföld (5) április (11) Árpád-kilátó (1) augusztus (4) A Budai-hegység távoli csúcsai (1) A híd túl messze van (1) Bakony (7) Bálvány (1) Barlangtól-Barlangig (1) beszámoló (52) Bika Félmaraton (1) Börzsöny (14) Börzsönyi Kék (1) Börzsöny kapuja (1) Budai-hegység (15) Budai zöld túra (1) Buda barlangjai (1) Bükk (27) Bükkalja (5) Bükkalja Gyöngyszemei (2) Bükki Kilátások (2) Ciszterci apátság romjai (1) Csergezán Pál-kilátó (1) Cserhát (2) Cserhát 40 (1) Cuha-völgy (1) Cuha 50 (1) december (8) Dél-Börzsönyi Kilátások (2) Dél-Dunántúli Kéktúra (1) Dobogó-tető (1) Dobogókő (1) Dömösi prépostság romjai (1) Eger Csillaga 20 (1) Egri Bükk (3) február (5) Fekete-hegyek (1) Felső-Homokhátság (2) Felső-Homokhátság 20 (1) felszereléslista (1) futás (2) Galga 25 (1) Gödöllői-dombság (5) gyaloglás (67) gyalogtúra (71) Három-kő (1) Hatvan (1) Horváth József emléktúra (1) január (8) jelvényszerző (5) Julianus-kilátó (1) július (4) június (9) Kaán Károly-kilátó (1) Kaptárkövek (1) Karancs-Medves 20 (1) Karancs Medves (1) Kecske-kő (1) Kerecsen 20 (1) Kerek-templom (Bakonyszentlászló) (1) Királyrét 30 (1) kirándulás (74) Kis-Hárs-hegy (1) Kitörés 60 (1) Kiútahírem (1) Klastrompuszta (1) Kőris-hegy (1) Látó-hegy (1) Lesvadászat (1) Magyarországi Forrástúrák (1) május (16) Makovecz Imre-kilátó (1) március (7) Mátra (9) Mátraalja (2) Mátrahegy túra (1) Mátra 60 (3) Millenniumi kilátó Cserépfalu (1) Nagy-Hárs-hegy (1) Nagy-Kopasz (1) Nagybörzsönyi Kétlevelű (1) Négy kolostor útja a Pilisben (1) Nik 40É (1) november (8) off (5) október (2) Őr-kő (1) ősborókás (1) összesítés (5) pálos kolostorrom (2) Pálos kolostorrom Bükkszentlélek (1) Pásztó 50 (2) Patai Mátra 50 (1) Pilis (11) Pilisszentkereszt (1) Pilisszentlélek (1) Pilis 35 (2) Piros 35 (1) Püspöki kör 50 (1) Rezső-kilátó (1) Salgóvár (1) Sorrento 21 (1) Szent István-templom (1) Szent Kereszt kolostor (1) Szent Márton templom (1) szeptember (3) Szűz Mária-plébániatemplom (1) tájkép (28) Tar-kő (1) Tarnai-pihenő (1) Téli Körös (1) Téli Mátra (1) teljesítménytúra (66) természetjárás (72) terv (12) Tisza (1) Tortúra (4) túra (74) túramozgalom (5) túrázás (53) Vajda Péter-kilátó (1) vasútállomás (1) virág (10) Visegrádi-hegység (5) Witt Lajos-kilátó (1) Címkefelhő

Tortúra 2015

2015.12.28. 06:00 | H2T | Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló túra kirándulás december gyalogtúra túrázás teljesítménytúra gyaloglás természetjárás 2015 Bükk Tortúra

2015. december 19.

Útvonal: Miskolctapolca -> Nagy-Száraz-völgy -> Vörös-kő -> Bükkszentkereszt -> Hollóstető -> Szarvas-kút -> Sugaró -> Kecskeláb-rét -> Nagy-mező -> Csalános -> Faktor-rét -> Keskeny-rét -> Tar-kő -> Toldi-kapu -> Hereg-rét -> Tamás kútja -> Gyökeres-lápa -> Táskás-rét -> Zsuzsa-forrás -> Völgyfő-ház -> Vasbánya-nyereg -> Várkút -> Bikk-bérc -> Nagy-Eged -> Vécsey-völgy -> Eger

Az egész idei évben kimaradtak a túrák, de az utolsó pillanatban úgy alakult, hogy a Tortúra belefér, és "ha valami, akkor legalább ez legyen meg" felkiáltással negyedszerre is nekivágtam a 65 kilométernek - mindenféle előzetes felkészülés nélkül. A tavalyihoz képest jelentősen könnyítettem a felszerelésen, ennyi kedvezmény belefért, és amint kiderült, nem is ártott.

A rajthoz sikerül időben odaérni, minden átszállás stimmel, van idő átvariálni és összerakni a holmimat, két perccel hat óra után nekivágok a Bükknek.

A bemelegítő szakasz, mint mindig a Miskolctapolcáról fölfelé kanyargó aszfalt, az idei specialitás a csöpörgő eső. Lámpa egyelőre nem kell, a közvilágítás elég egy jó darabig, aztán ahogy elhagyom az utolsó házakat, még mindig sötét van és előkotrom a zseblámpát.

Sár fogad az aszfaltról letérésnél, nem ragad, de veszettül csúszik. A Nagy-Száraz-völgy nevével ellentétben tiszta víz. Helyenként húsz-harminc centiméter mélyre bevágódott keréknyomok, tócsák és sárdagonyák, hol jobbról, hol balról kell kikerülni az utat, hogy haladni lehessen.

A Vörös-kőtől valamelyest jobb a helyzet, egyszerűbben lehet továbbgyalogolni fölfelé, de a Szederbokor pihenőig még kell a lámpa - tavaly itt már simán lehetett menni anélkül is. Most ködös, szürkés, felhős az idő, ez nem ígér sok jót az esti sötétedés időpontjával és a fényképekkel kapcsolatban sem.

Borongós reggel a Vörös-kő után

A Sűrű-bércre vezető kaptatón hosszanti mély vízmosás nehezíti a gyaloglást, de a Nagy-Som-hegyi emelkedő jobban megy, mint amire számítottam, a mészkősziklák sem csúsznak különösebben, egy tempóval, megállás nélkül feljutok a nyeregbe, ahol hirtelen szembeköszön a tél: a fák-bokrok ágait vékony jégréteg borítja és  érezhetően hidegebb van, mint lejjebb. Kilátással nem kell számolni, pár száz méterrel lejjebb és távolabb idén csak a köd látszik Bükkszentlászló felé. Gőzölgök, mint egy kimelegedett jak. Az első dózerút keresztezésénél a sár is jéggé van fagyva, erősen csúszkál is rajta mindenki.

Köd és jég a Nagy-Som-hegy oldalában

Hónak semmi nyoma Bükkszentkeresztig, vagy a felhők alacsonyak, vagy a köd jött föl magasra, de néhol alig száz méter a látótávolság. Az ösvény tovább kanyarog fölfelé az erőteljesen őszi hangulatban, a bükkfák egyenes törzse szürke, az avar barna mindenfelé, alig egy-két zöld mohafolt, fehér hófolt meg sehol.

A faluba lefelé ereszkedve lefagyott ablakú kocsik mellett haladok el, egy pickuppá kabriósított UAZ ülésein összefüggő a jégréteg, a szélein sok apró kis jégcsappal. Az első ellenőrzőpont megszokott helyén, az óvodában, 12 kilométer 2 óra 18 perc alatt, az emelkedést is beleszámítva jó idő, talán még túl jó is. A pecsételésen és egy pohár meleg teán kívül zoknit is cserélek, kezdődő vízhólyagot érzek a jobb sarkamon és ez is eléggé aggasztó a hátralevő több, mint 50 kilométert tekintve. Hiába, kiestem a gyakorlatból.

Bükkszentkereszten téli hangulat

Nem maradok sokáig, rövid emelkedő az aszfalton és irány újra az erdő a falu végén. A köd itt is áll a fák között, hó nincs, de a sár sem veszélyes, jó tempót tudok menni. Fönn a Bükkön, az ismerős fenyvessel, ami rendesen besűrűsödött az elmúlt évek alatt. Az eső elállt, az erdőben viszont ez nem tűnik fel, mert a fák ágairól olvadó jég csöpög. Nyílt terepen viszont eláll, pont fordítva, mint egy rendes esőnél.

A nap felkelt, a köd maradt Bükkszentkereszt után is

Fenyves a Nagy-Hollóson

Az út tovább emelkedik, Rejteknél keresztbedőlt egy nagy fa az úton, látványnak szép, a túrázókat viszont föltorlasztja, néhányan megkerülik fentről, néhányan átmászunk rajta. A Sugarón ezúttal is elmarad a karácsonyi képeslap-hangulat, hó nincs, sőt a ködben a völgy túloldalára is alig látni el. A Kecskeláb-rét jól járható, a sárgára száradt magas fűben vezető úton.

Hó helyett köd a Sugarón is

Az innen következő sok aszfalt nem esik túl jól, de legalább nem sáros. Nagy-mező, Vörös Meteor síház, 28 kilométeren 4 óra 57 perc alatt. Jó idő, talán túl jó is. Tíz perc ücsörgés bele is fér, el sem gémberedek túlzottan, a vízhólyag meg stabilizálódott a sarkamon, nem nyúlok hozzá. Indulás után viszont kesztyűt kell venni, mert fázik a kézfejem, ahogy átvágok a Nagy-mezőn. A köd marad, ahogy (egyelőre még csak időlegesen) átlépek Heves megyébe.

Az új táblák egyike a Mély-sár-völgyben

A Faktor-rétig elvánszorogni majdnem háromnegyed óráig tart, kicsit mélypont, aztán ahogy továbbindulok a dózerúton, teljesen váratlanul  kisüt a nap és ez a hőérzetet és a menőkedvet is megdobja egy kicsit. Kesztyű le. A kis réteken át vezető út víznyelők és fenyőerdők között visz végig. Az egész nap legszebb része a Zsidó-rét a verőfényben. A napsütés kitart a Keskeny-rét végéig, ahol ráfordulok a sziklás emelkedőre a Tar-kő felé.

A Zsidó-rét, a távolban a Kis-tanya csúcsa

A csúcsig vezető utolsó emelkedőn megint alaposan lever a víz, de negyed kettőre felérek. Az én számvetésem szerint ez a táv fele, és körülbelül három - három és fél órám van még világosban, ami azt jelenti, hogy tizenöt-húsz kilométert biztosan sötétben kell megtennem, dehát ez a téli napforduló szépsége. Odafentről szép a kilátás a fennsík aljába, a távolabbi völgyekben áll a köd és a Török út hegyhátja is csak felhők között látszik. Csak öt percet maradok, zoknicsere sincs, irány lefelé. A zöld sávra visszatérve útbaigazítok két túrázót, az északi irányba nézelődnek az új táblák mellett, pedig itt az itiner is félreérthetetlenül fogalmaz.

Kilátás a Tar-kőről kelet-délkelet felé: a távolabbi völgyeket köd üli meg

A Toldi-kapuig vezető szakasz sáros és csúszik, de akrobatikus mutatvány nélkül sikerül leevickélni rajta, idén jobb, mintha jeges lenne; a Héreg-vágás előtti völgy veszélyesebb, azon a meredek lejtőn érdemesebb az avarban gázolni az ösvény mellett, az kevésbé rossz (mármint csúszós). Lefelé azért nem nehéz ügy a tempót szinten tartani, főleg hogy a zsákom tömege korlátozott és nem akar fölborítani a tehetetlenségével. A Héreg-rétig vezető, a hegyoldalban kanyargó dózerút néhol teljes széltében jeges: a fák ágairól folyamatosan potyognak az olvadó jégdarabok, némelyik egészen nagy és az egyik ráadásul alaposan fejbe is kólint, nem valami kellemes érzés.

Héreg-vágás: tíz méter sár, tíz méter jég


A Héreg-rét már barátságosabbnak tűnik

Az aszfalton két nagy kanyart kell megtenni és ez hamar meg is van, belekocogni viszont nem merek, nehogy hosszú távon üssön vissza - akár a vízhólyag szétszakadásával, akár valamelyik térd vagy boka megfájdulásával. Tamáskútig 43 kilométer, 8 óra 15 perc alatt. Kiváló tempó és ha még ennek  tartására nem is, de ahhoz érzek magamban annyi tartalékot, hogy ne legyen szenvedős a vége sem. Pecsételés, egy pohár tea, kis nyújtás és menet tovább.

Az emelkedő durván meredek, de legalább rövid, ha a jó oldalát keresem. Jó hír, hogy a keresztbedőlt fákat eltávolították tavaly ilyenkor óta. Szalagozás azért idén is van, bár én itt nem nagyon látom szükségét.

A Török-úton visszatér a köd

Ahogy a Török úton kanyargok, van minden: kis emelkedő, kis lejtő, bokáig álló sáron átvezető út, avar, érdekesen zöldesszürke színű, keskeny rétegekben repedő-málló sziklák (ránézésre talán valami vulkanikus lehet), tócsák, erdőtalaj. A Táskás-rétig inkább jól járható, onnan meglehetősen sáros. Annyi baj legyen, a nadrágszáram állapotán sokat már nem tud rontani, a bakancs pedig jól bírja. Az itinert nem is nagyon kell itt nézegetni, végig zöld sáv a jelzés, a pazsagi erdészeti út keresztezése pedig jelzi, hogy már nincs messze az újabb aszfaltos szakasz, ami végén még bőven világosban érek el a Völgyfő-házig.

Idén a Völgyfő-házat még jóval sötétedés előtt értem el

Nem emlékszem ennyi emelkedőre a Völgyfő-ház után, de az is igaz, hogy eddig mindig sötétben jártam már erre. Minden balkanyarban az emelkedő végét látom, aztán rendre jön még egy. A talaj erősen dagonyás az út nagy részén, a legalább fél napig tartó eső megtette a hatását. Végre kiérek a szintbeli részre, jobbra a megszokott két nagy irtás marad el, lent Felsőtárkány völgyében áll a köd. Amikor nagyjából a Borzlyuk-tető körül járok, még el lehetne botorkálni lámpafény nélkül is, főleg ahol nem árnyékolnak mindkét oldalról a fák, de nem akarom elvéteni egyik kanyart sem, a turistajelzések már nem látszódnak, újra itt az ideje a zseblámpának.

A Vasbánya-nyeregbe már koromsötétben és párás levegőben érek el, a nyerget puha és nedves avar borítja. Kiváló csönd van, nem lenne rossz hely megpihenni, de az emelkedő előtt nem lenne szerencsés, utána meg már csak egy kilométer az ellenőrzőpont. Innen még 12,5 kilométert számolok, nem dőlök be a tábla szerinti Eger-távolságnak, gyanúm szerint az csak a városhatárt jelző tábláig számol. Szokás szerint kevergek egy keveset, amíg visszatalálok a piros sávra, valamiért a helyes irány elsőre úgy tűnt, mintha Felsőtárkány felé vezetne.

Fölfelé megint az út tengelyében vezető vízmosás nehezíti meg a menetet, nem elég kaptatni, még azt is nézegetni kell, melyik oldalon van több hely. Ahogy egyre több a szikla, egyre közelebb van a Kövesdi-kilátó is, ahonnan éppen semmilyen kilátás sem nyílik, a köd vagy felhő betakar mindent odalent.

Várkút, az utolsó ellenőrzőpont: 55 kilométer 11 óra 26 perc alatt, lassulás, de ez várható volt az eddig megtett távolság és a sötétedés miatt is. Elücsörgök tíz percet a melegben, úgy számolom, hogy a hátralevő tíz kilométerre még van két és fél órám és kényelmesen elérem még a vonatot is.

Az Egedig idén nem a kiágazó turistajelzéseket figyelem, hanem az eltelt idővel számolok, szép egyenletes tempóban tudok baktatni, semmi fásultság vagy fájdalom, fáradt vagyok már persze, de ez kezelhető. Körülbelül egy óra, amíg elérek a feltűnő táblával, nyíllal külön jelölt balkanyarhoz, ahol a piros sáv nyílt területre ér, a drótkerítések közé. Érdekes a mai napon a köd rétegződése: az Eged oldalán, az erdőből kiérve egyáltalán nem látszottak Eger fényei, lejjebbről, a szőlők közül már igen. (Bár ebből kiindulva inkább lehetett valami rétegfelhő, ami alá ereszkedtem később.)

Eger fényei a Ciglédi-dűlőről

A sziklás szerpentint idén is nagyon utálom lefelé a Csomós-tanyáig, de legalább nem érzem nagyon hosszúnak. A Ciglédi-dűlő szőlőinél jön az utolsó kellemetlen dolog: az itteni sár agyagos és rettentően ragad. Száz méter után már legalább egy-egy kilót cipelek a bakancsaimon, de nemigen akar leszakadni róla, még az utolsó aszfaltos szakaszon sem.

Ötszáz méterre a vasúti átjárótól még elrohan mellettem egy kései futó, pedig azt gondoltam, eddigre már rég megelőzött az összes. Éjszakai fényben még mindig szép a minaret és a vár fölém magasodó bástyái is. A maradék sarat ledörgölöm a bakancsaimról a célban, aztán beballagok az épületbe. Negyedszerre is megvan, ezúttal 13 óra 42 perc alatt.

A minaret már a cél közvetlen közelében

Az itiner a lehető legminimálabb stílusra szorítkozott idén, két A/5 lap, csupán szűkszavú útleírással és pecséthelyekkel. Semmi útvonalvázlat, semmi szintvázlat, ami akár hasznos is lehetne, de ezek hiánya azért kezelhető (térkép amúgy is szükséges, ezt az itiner is írja). Az igazi probléma inkább az, hogy a szerkesztésen kívül a már tavaly is meglevő hibák kijavítása nem sikerült.

Ezen felül a szervezés hibátlan volt, a pontokon volt megfelelő mennyiségű étel és ital, sehol sem kellett tolongani (holott igazi tömegtúra), a szalagozás és a nyíllal irányító táblák a kritikus pontokon pontosan mutatták az utat.

Hóban sokkal hangulatosabb ez a 65 kilométer, és igazából néhány centiméternyi fagyott talaj is jól jött volna az ösvények tetejére, de a táv és a szint enélkül is annyi, amennyi. Most már rendre jönnek az ismerős útkanyarok, a lejtők és emelkedők, már csak ezért is érdemes újra és újra elindulni. Na meg a célbaérés öröméért. Mert átsétálni a Bükkön jó, az év legrövidebb napján is.

Táv: 65 kilométer (itiner szerint)
Menetidő: 13 óra 42 perc
Bruttó sebesség: 4,74 km/óra

Állásidő: 1 óra 1 perc
Nettó sebesség: 5,12 km/óra

Szintemelkedés: 1990 méter
CsCs pont: 30,6 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 39295 méter
CsCs pont: 1025,9 pont

H2T

A bejegyzés trackback címe:

https://erdokerulo.blog.hu/api/trackback/id/tr778200470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Map
süti beállítások módosítása