Erdőkerülő

2012. december 09.


Útvonal: Pilisszentkereszt -> Szent-kút -> Dobogókő -> Szakó-nyereg -> Hoffman-kút -> Bund-forrás -> Két bükkfa-nyereg -> Klastrom-kút -> Trézsi-forrás -> Pilisszentkereszt

Az adminisztrációs rész könnyen és folyamatosan ment, külön-külön a nevezés és a rajtoltatás, annak ellenére, hogy csak hárman intézték. Ugyan akadt induló, aki annyira sietett, hogy elfelejtette a sorát kivárni, de ez sem hátráltatott sokat.

Borongós reggeli kép Pilisszentkereszt határából

Nem kellett sokat gyalogolni aszfalton, hamar kijutottam a településről és beértem a fák közé.

Hűvösen indult a nap, még azon is elgondolkoztam, hogy nem öltöztem-e alul az első idei igazi téli túrámhoz, a hőérzetem nem dobta meg a szél sem. Hamar, már a Szent-kúthoz vezető emelkedőn melegítve a napra tervezett mérsékelt, 1000 méter alatti szintemelkedéshez kiderült, a válasz egyértelműen nem. Fölfelé kaptatva már a kezem sem fázik, de a nadrág alá jó ötlet volt az aláöltözet, és elgondolkodom azon is, hogy a Tortúrára egy vastagabb kesztyűt vigyek...

Körbeértek az évszakok, ugyanúgy a havat taposom, mint ahogy márciusban a Mátrahegy túrán. Szerencsére az előttem indulók nem tömörítették jéggé a porhavat, így még nagyjából tapad is valamennyire a bakancsom talpa, de azért figyelni kell.

Szent-kút

Az első pont, a mai nap első forrása - Szent-kút - alig több, mint másfél kilométerre a rajttól, nem rossz sűrűséggel indul az itiner szerinti 22 kilométer. Előttem és mögöttem is libasorban haladó túrázók, a pontőr mindenkit udvariasan útbaigazít, pedig a szalagozásra nem lehet panasz: feltűnőek és sűrűn követik egymást a piros-fehér műanyagdarabok. Ráadásul a hóban csak egyetlen nagyobb csapást látni, így a tájékozódással még kevesebb a gond.

Kis erdei kápolna Szent-kútnál

Combos emelkedő következik, jobbra-balra kígyózva vezet fölfelé a hegyoldalban, előttem és mögöttem is libasorban túrázók kaptatnak fölfelé. Beleizzadok, mire felérek a gerincen vezető műútra, ami már épp eléggé letaposott ahhoz, hogy néha meg-megcsússzon rajta a lábam.

Útban a műút felé, valahol a Kopasz-hegy alatt

A műút a Király-kúti kunyhó felé

A stabilan járható műút (jégpáncél alatt) szépen elkanyarog a Király-kúti kunyhó mellett, valahonnan ismerős a vadászház, pedig még sosem jártam ott - ezt pedig továbbra is tartom, mert a pontőr a kereszteződésnél pecsétel, én pedig nem szánom rá az időt, hogy megtegyem azt a négy-ötszáz méteres kitérőt a forrásig, inkább nekivágok a Dobogókőre vezető kaptatónak. Másfél órája indultam el a rajtból ekkor, és itiner szerint összevissza négy kilométert sikerült legyalogolnom.

A Király-völgy a Mikula-harasztról

Utólag ez a döntés lehet indokolt és támadható is - a túra második felében én jó választásnak éreztem, utólag az összes állásidőt és a célbaérést nézve talán belefért volna, de ezen már kár morfondírozni.

A második emelkedő már jobban ment, erről az oldalról még nem hajtottam végre "csúcstámadást", csak a Rám-szakadék - Lukács-árok - Szakó-nyereg hármas irányából.

A meredekebb részt az Öreg-vágás-hegy oldaláig letudtam, onnan tényleg az itiner szerinti "sétálj fel Dobogókőre" megoldás következett. Fölfelé haladva egyre erősödött a szél, és ettől kellemetlenné vált a hideg, olyannyira, hogy a csúcs közelében az arcom elé tekertem egy kendőt. Ekkorra már kisütött a nap is, de ezt csak a fényerőben lehetett valamennyire érzékelni. Plusz útban a pontra akkorát estem, hogy csak úgy döngött a jég alattam.

Dobogókői látkép

Persze pozitív oldala is volt a hidegnek, nem kellett sehol sarat dagasztani. A kilátónál fújt a legcudarabbul a szél, de itt meg a vékony(abb) kesztyű előnye mutatkozott meg: nem kellett levennem, hogy a fényképezőgép beállításait módosítsam, még éppen használni tudtam a gép gombjait. Tiszta látóhatár fogadott odafent: a Dunakanyar panorámája egészen a Börzsöny vonulatáig.

Dobogókőn az ellenőrzőpont egyben frissítőpont is: bőséges választékkal szolgálnak az itt fagyoskodó pontőrök, arról meg nem tehetnek, hogy a kenyérszeletek is percek alatt megfagynak az asztalon... Nem szívesen cseréltem volna velük, az ujjaim néhány zsíroskenyér elfogyasztásának ideje alatt elgémberedtek.
Két és egynegyed órája jöttem ekkor, maradt a teljes átlagsebességem valahol három kilométer/óra körül.

A Duna völgye a Rezső-kilátóból

Ennek ellenére a Rezső-kilátónál megint megálltam, nem lehetett parlagon hagyni a kilátást, és nem az állásidő, hanem az északról fújó hideg szél zárta rövidre az itt-tartózkodásomat. Itt valahogy rosszabb képek sikerültek, mint Dobogókőn...

Néhány fénykép után trappolva indultam tovább a Szakó-nyereghez vezető gerinc felé, hogy a mozgástól kimelegedjek valamennyire. Ahogy szűkült és lejtett a Jász-hegy gerince, egyre változott a növényzet, először a ritkán álló, harminc méter magas fák között sűrű bokros-sarjas, majd maradt a kefesűrű sarjerdő, ami végül átment fiatal erdőbe.

Itt már kissé alábbhagyott a szél, a lejtőn kimondottan jó tempóban tudtam haladni, amit az eddigi sebességem miatt nem is bántam, hiszen itt úgy számoltam, hogy két és negyed óra alatt tettem meg (az itiner szerinti) 6,7 kilométert, ami leginkább szánalmasnak minősíthető tempó.

A Jász-hegy gerince

A Dunakanyar a Jász-hegy gerincéről

A Tost-szikláknál lassítanom kellett, a szerpentin erősen csúszott, de itt már kimondott kirándulóidő kerekedett, mert a hegyek és az erdő felfogták a szelet.

A Hoffman-kút

A Hoffman-kútig viszonylag jó tempóban sikerült eljutnom, csak a kitaposott nyomban kellett haladni, nagyjából szintben. Ekkorra elvileg már "teljes erejével" sütött a nap, de a téli erdőben ez inkább emlékeztetett egy korai napnyugtára.

Ezután irány a Bund-forrás, az itinert olvasva fogalmam sem volt, hol van pontosan, de a zöld jelzéseket, majd a szalagozást követve átkeltem a Shaolin falun és meg is találtam a forrást. Eddig azt hittem, a falu turisták elől le van zárva, de ennek az ellenkezője igaz, nyugodtan átgyalogolhattam rajta és az itt előkerülő két kutya is barátságosan viselkedett.

A Bund-forrás

Három óra ötven perc alatt értem el a pontra, ami az itiner szerinti távolsággal számolva 3,5 kilométer/órás sebességet jelentett. Elég zavaró volt, hogy képtelen voltam négy km/ó teljes mozgási sebességet tartani.

Rajt előtt még úgy gondoltam, ennyi idő alatt már valahol az Ördög-lyuk-barlang körül fogok járni.

Patak a Hoffman-kunyhótól délre

Magányos kis csúcs a pilisi erdőben

Újabb ismerős helyszín következett, a jó öreg Kétbükkfa-nyereg, majd innen a zöld sáv jelzés kellemes lejtője Pilisszentkereszt-külső felé. Hogy visszanyerjek valamennyit az eddig elvacakolt időből, kocogni kezdtem lefelé és ezt nagyjából sikerült is tartani a faluszéli sportpályáig.

Az itinert követve a falu felől jutottam el a Klastrom-kútig, más túrázók épp velem szemben érkeztek meg, ezek szerint vagy ismerték a helyet, vagy tényleg szalagozás volt az a fakópiros/narancssárga sor, amit én egy előző túráról kinnmaradt jelzésnek véltem.

Kétbükkfa-nyereg után, a zöld sávon

El lehetett volna jutni rövidebb úton is ehhez az ellenőrzőponthoz, de így legalább útba ejtettem a ciszterci apátság romjait is - újabb tíz perc állásidő. Itt már le is mondtam arról, hogy átlagos idővel érjek be a célba. Tizenkét óra húsz perckor értem el a Klastrom-kúthoz (és ezt akkor nem számolgattam, de ez azt jelentette, hogy az apátság romjai között töltött idő ellenére is gyorsultam).

A Klastrom-kút

"A közeli Klastrom-kútnál született meg 1888. szeptember 24-én Thirring Gusztávban és dr. Téry Ödönben a Magyar Turista Egyesület megalapításának gondolata."

forrás: A Dunakanyar, Vendégváró Útikönyvek
Well-Press Kiadó, Miskolc, 2010
140.oldal

Az utolsó hosszabb szakasz következett a Trézsi-kútig, bár ezen a túrán a hosszabb szakasz inkább csak viszonylagos fogalom volt, az egy órán belül elérhető pontok miatt. Egy szalagozott emelkedő a tüskés bokrok között vezetett vissza a gerincre, a sárga kereszt jelzésre, a Pilis hegy alatti földekre, ahonnan szép kilátás nyílt Pilisszentkeresztre és a tőle keletre eső hegyekre.

Kilátás a Pilis hegy alatti földekről kelet felé

Az itinerben itt találtam egy hibát: zöld sáv jelzést ír a forrásig (jobbra fordulva), mintha térkép alapján készült volna), ami a jelzések találkozásánál egyszerűen kivitelezhetetlen (ugyanis nem fordul arra a zöld sáv, ellenben a zöld kör igen).

A térkép és két kis fa jelzőtábla kisegített, egy kisebb emelkedő után, háromnegyed egykor megkaptam az utolsóelőtti pecsétet a lapomra és indulhattam vissza Pilisszentkeresztre. Ezen a részen elhaladtam pár hete is, csak akkor éjjel, útban a Szántói-nyereg felé - most egyáltalán nem hasonlított a terep az akkorira.

Hármas-forrás a Trézsi-kútnál

Ismét egy lejtő, immár az utolsó, itt már csak azért is belekocogtam, hogy ne kelljen egy órát várnom a következő buszra. Körülbelül hatszor csúsztam meg úgy, hogy egy kiadós esés legyen belőle, de valahogy mindig megúsztam. Negyedórába került és már ismét a Felső kocsmában voltam, a rajt-cél helyén. Végül öt és fél óra alatt sikerült végigérnem a túrán.

Jobban elfáradtam annál, mint amire számítottam (mert hiszen ez csak egy "délelőtti séta"), a belegyorsítások többet vettek ki belőlem, mint menet közben gondoltam.
A sebességek viszont közel sem lettek katasztrofálisak, teljesen vállalhatóak, és az állásidő sem lett akkora összességében, mint aminek a túra során éreztem.

Jól megszervezett túra volt, a pontok (kevesebb, mint a felük ellenőrzőkódos) sűrűn követték egymást, négy-négy és fél kilométer volt a leghosszabb távolság két pont között. A tájékozódással még a rutintalanabbak is könnyen boldogulhattak (így, a hóban kitaposott csapással még egyszerűbb volt a dolog), a szalagozott részeken látszott a szervezők gondos munkája.

A dobogókői ellátópont kínálata bőséges, egy 22 kilométeres túrára pedig nem is kell több frissítőpont. Mivel forrástúráról van szó, a vízutánpótlásra is sok lehetőség van. A kitűző egyedi formájú, az oklevél ötletes.

A rajt-cél helye tömegközlekedéssel is remekül megközelíthető volt, gyakorlatilag a Felső kocsma előtt állt meg a busz, Pomázon pedig a HÉV-megálló mellett van a buszmegálló.

Táv (itiner szerint): 22 km
Táv (GPS szerint): 25,3 km

Menetidő: 5 óra 30 perc
Bruttó sebesség: 4,6 km/ó

Állásidő: 50 perc
Nettó sebesség: 5,43 km/ó

Szintemelkedés: 880 méter
CsCs pont: 40 pont

Összesítve:
Szintemelkedés: 9521 méter
CsCs pont: 285,2 pont

(Apróságok:
Már csak tíz kilométer hiányzik ahhoz, hogy elérjem az első ezer megtett kilométeremet teljesítménytúrán.
Ezzel a túrával 2012-ben már nemcsak megtett távolságban, hanem leküzdött szintemelkedésben is meghaladtam a tavalyi teljesítményemet. Persze a Csúcsok Csúcsa túramozgalom ezüst fokozatához még szorgosan kell gyűjtögetnem, bő harmincezer métert, ha minden stimmel, nagyjából két és fél - három év alatt meg is lehet...)

H2T